Vitézavatás Székesfehérvárott
1938. május 22. - I. (Szent) István király (1001–1038) halálának 900. évfordulójára a magyar katolikus egyház jubileumi évet, a magyar állam emlékévet hirdetett. Az utóbbi keretében 1938-ban megtartott számos nagyívű rendezvény közül az emlékév első országos jelentőségű eseménye a május 22-én, vasárnap megtartott székesfehérvári vitézavatás volt.
Korábban, 1921–1930 között rendszeresen, évente tartottak ünnepélyes vitézavatást Horthy Miklós kormányzó jelenlétében, az 1930. májusi pótavatást követően azonban csak 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban tartottak ilyen rendezvényt. A vitézavatás hagyományos helyszíne a Margitsziget volt, 1938-ban kifejezetten az emlékévre és a város történelmi múltjára való tekintettel helyezték az ünnepélyt az 1930-as években modern nagyvárossá fejlődött Székesfehérvárra. Az 1938-as vitézavatás pompájában messze felülmúlta a korábbiakat.
A kormányzó és családja (felesége és fiai), valamint kísérőik a Turán nevű kormányzói különvonattal érkeztek a virággal, lobogókkal, nemzeti színű drapériákkal és címerrel gazdagon ékesített székesfehérvári állomásra, miközben a katonazenekar a himnuszt játszotta. Fogadásukra kivonult a díszszázad, és számos polgári előkelőség, többek között Hóman Bálint, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, gróf Széchenyi Viktor megyei főispán, Havranek József alispán és Csitáry G. Emil, a város polgármestere. A kormányzó és kísérete felvirágozott és fellobogózott útvonalon haladva fogatokon érkezett az avatás helyszínére, az emlékévre kialakított, a magyar királyok koronázó templomának maradványait őrző Romkertbe.
Az itt felállított díszemelvényen József főherceg és fia, József Ferenc főherceg mellett az ország minden részéből érkező előkelőségek foglaltak helyet. Maga a vitézavatás a korábbi évek gyakorlatának megfelelően zajlott le, hangulatát mégis emelkedettebbé tette a kormányzó érkezésekor megszólaló harsonaszó, és az ország minden részéből összegyűjtött több ezer fehér postagalamb, amelyeket meghatározott időközönként csapatosan engedtek fel.
Az ünnepség alkalmával összesen 1903 (más adatok szerint 1908) személyt avattak fel. A kormányzó aznap tette le a Vitézi Székház alapkövét is, amelynek később elkészült épületét Aba Novák Vilmos falfestményével díszítették. Az 1938-as székesfehérvári avatás volt egyben az utolsó ünnepélyes vitézavatás is. Ezt követően általában már nem a kormányzó, hanem nevében a Vitézi Rend törzs- vagy székkapitánya avatta fel a jelölteket, kisebb csoportokban vagy egyénileg.
Az írást Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa készítette.
Új hozzászólás