Miközben a partneri magyar–szerb államközi viszony mellé gyors léptekkel zárkózik fel a magyar–szlovák kapcsolat is, addig Románia továbbra sem hajlandó lemondani a Magyarországot valamiféle ellenségként kezelő hozzáállásról. A trianoni döntés századik évfordulójának apropóján hangos sebnyalogatás, gyűlölködő kirohanások, hangulatkeltés helyett a magyar és a szlovák miniszterelnök az erős, de egymást tisztelő nemzetekről, a térségbeli együttműködésről beszélt. A bukaresti vezetés semmiféle jelét nem adja annak, hogy értené vagy érteni akarná az üzeneteket.
A történelem megadta az esélyt, talán az utolsót, hogy a közép-európai népek új korszakot nyissanak, a nyugatról és keletről fenyegető veszéllyel szemben megvédjék magukat és együtt emelkedjenek föl. Az elmúlt tíz évben bebizonyítottuk a szomszédainknak, ha a magyar nemzetrészek életereje összeadódik, az nemcsak nekünk jó, hanem nekik is...
– fogalmazott Orbán Viktor.
Pedig nem jött be Klaus Johannis magyarkártyás taktikája. Az április végi magyarellenes kirohanás után készült felmérések nem jeleznek lényeges javulást az államfő szeretett kormánypártjának megítélésében. A járványba vagy inkább a járványellenes cirkuszba belefáradt románoknak a magyarok gúnyolása és a szociáldemokraták szidalmazása unalmas, lejárt lemezt jelent. Közben Ludovic Orban miniszterelnök csapata továbbra is bolyong a maszkos, sürgősségi helyzetes útvesztőben, miközben Európa nagy része már jó ideje a gazdasági válság elleni megoldásokon, a lakosság elszegényedésének meggátlásán dolgozik. A Nemzeti Liberális Párt hatékony kormányzás helyett a hatalomból folytatná az ellenzéki politikát. Kommunikációjukban a sikertelenségükért mindenki más hibás, csak ők maguk nem. Johannis pártja, de maga az államelnök is úgy él a hatalommal, mintha az igazság, a demokrácia egyedüli birtokosai lennének. Ha a négy évvel ezelőtti demokratikus választásokon megválasztott parlament tagjainak többsége nem a kisebbségben lévő kabinet szájíze szerint tesz, gáncsoskodó aknamunkáról van szó. A kormányzat szakmaiságát kétségbe vonó újságírók nemcsak a szociáldemokraták oligarcháinak lefizetett zsoldosai, hanem oroszbarátok, Európa-ellenesek is. Bármikor odaadnák Erdélyt Orbán Viktornak. Johanniséknál csak az a demokrata, aki velük van. A többi az minimum gyanús. Ezt a magyarok, Magyarország iránt is bizalmatlan bukaresti politikai hangulatot igyekezett oldani Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter romániai tárgyalása. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatainak történetében sokkal több volt a mostanihoz hasonló, feszült időszak, mint a felhőtlen együttlét. A titkosszolgálatok által átszőtt román média naponta adagolja az Orbán Viktor ellen hangoló hazugságokat vagy féligazságokat, szinte beleűzi az amúgy is magyarellenességen szocializálódott bukaresti politikai elitet az állandó állásfoglalásokba, harcias nyilatkozatokba. A magyaroknak tiszteletet követelő Szijjártó Péter vizitje román elemzők szerint is közvetett módon szerepet játszott abban, hogy Klaus Johannis államfő megvétózta, alkotmánybírósági kontrollra küldte a június 4-ét Trianon-nappá, egyfajta hivatalos ünneppé nyilvánító, nyilvánvalóan provokatív szándékkal megszavazott törvényt. A május végi megbeszélés kényes témája volt az eddig gyakorlatilag zavartalanul működő erdélyi gazdaságfejlesztési program. A magyar költségvetési pénzből érkező támogatásokat évek óta támadja a jelenlegi bukaresti kabinethez közel álló sajtó anélkül, hogy konkrét bizonyítékokkal tudott volna előrukkolni azok törvénysértő voltát illetően. Míg az előző, szociáldemokrata kormányzat hallgatólagosan rábólintott a magyarországi programra, addig a jelenlegi hatalom érezhetően presztízskérdést csinál ennek akadályozásából. Éppen ezért a magyar–román tárgyalás az erdélyi gazdaságfejlesztésről könnyen futhat bele egy ilyen jellegű egyeztetésnél gyakori zsákutcába. Bukarest jól láthatóan kerüli az igazi, tartalmi együttműködést Magyarországgal, nem akar közös sikerekben részt venni. Ezt a hozzáállást tükrözte a járványhelyzet alatti határhelyzet kezelése. Míg a magyar kormány igyekezett az állandó egyeztetésen alapuló kölcsönös segítségnyújtásra a két ország állampolgárainak könnyített közlekedése ügyében, addig a román kabinet a folyamatos vádaskodás eszközével élt. A bukaresti államelnöki hivatalban kidolgozott, Románia Legfelsőbb Védelmi Tanácsa által pedig elfogadott, új, 2020–2024-es védelmi stratégiában tételesen megfogalmazzák azt a félelmet, hogy „egyes országok” dominanciára törekednek a közép-európai térségben. Johanniséknál veszélyesnek számítanak „az illiberálisnak nevezett törekvések”, amelyek állítólag terjedhetnek Közép-Európában. – Marad a térségben egy fertőző kockázat, ami ráhatással lehet Románia gazdasági fejlődésére és ellenálló képességére – fogalmaz egyebek mellett a dokumentum. Barabás T. János, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az erdélyi Krónikának nyilatkozva úgy vélte, a homályos megfogalmazás visszaélésekre ad lehetőséget. Szerinte a „fertőző kockázat” a magyar gazdaságfejlesztési támogatásokra vonatkozik, holott nyilván a román hatalom is tisztában van vele, hogy azok az elhanyagolt régiókba mennek az ottani közösségek összeomlásának megakadályozása céljából, s nem egy etnikumnak vannak címezve. A jelenlegi román vezetés – a többi térségbeli ország kormányának együttműködési törekvéseivel ellentétben – kampányt épít a Budapesttel, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel való hadakozásra. Csakhogy ebből a taktikából eddig csupán annyit érzékel a külső szemlélő, hogy a Klaus Johannis és csapata számára „forró krumpli” minden olyan téma, ami magyar vonatkozású. Bukarest egyszerűen fél a magyaroktól... - írta a Magyar Nemzet
Új hozzászólás