Ezt a szerény, de annál szeretetteljesebb születésnapi köszöntőt éppen négy esztendeje mondtam el az ünnepeltnek, és négy év múlva újra ismételni szándékozom:
Boldog születésnapot, Barátom!
PUBLIK ANTAL 83. SZÜLETÉSNAPJÁRA
Antival évekkel ezelőtt ültünk le a Szeged étteremben egy üres asztalhoz. Én róla, ő rólam, na meg a nagybetűs életről, hazaszeretetről és a jövőről kérdezgettük egymást.
Egyszerre jöttünk rá, hogy mi egyről beszélünk.
Azóta sok közös programunk, előadásunk, fellépésünk volt, országokon, városokon vezetett ez a közös pálya, és az átbeszélgetett éjszakai autóutak, bennünket végképp eggyé kovácsoltak.
Mély és őszinte férfias barátságba kerültünk egymással…
Anti, Antika, Antal, Fehér Ló, Mester, Művész úr, és még hány, de hányféleképpen szólíthatnád, valamennyi ő, ha nem tudnád. Viccesen azt mondja, hogy nem is öreg - milyen igaza is van! - csak régen született, én meg vele nevetek.
Milyen gyorsan futott is el, ez a nyolcvannál is több esztendő…
Marosvásárhely, a csodálatos gyermekévek, a szigorú atyai tanítás és a szerető anyai öl. No, meg a tanulás!
…beszéljünk inkább a sportról!
Tízéves vagy, amikor a Bolyaiba kerülsz, rúgod a bőrt, majd a Rata-kölykök lelkes csapata következik. A Locomotiv is hamarosan az álom része lett, amit követett az A-osztály. Igen, meg a hoki! Száguldani a jégen és a pakkot varázsolni.
A Bákói focista évek voltak talán a legszebbek - hiába hívott az ötvenes évek közepén a fővárosi Dinamo - a Bákóhoz hűséges maradtál; rúgtad szögletből a gólokat.
Ennek is nagy híre volt!
1966-ban, ha jól emlékszem hazakerültél Vásárhelyre, de a labdarúgó pályafutásodat, sikereidet a végtelenségig folytathatnám…a román válogatottság, a szebbnél, szebb gólok, meccsek, amelyeken, a válladon vitted a csapatot, a méltán kiérdemelt „Fehér Ló” becenév.
Nem csoda, a gyepet is felszántottad, ha nálad volt a labda, nagyon jó és erős akaratú focista voltál és igazán gyors. Cseleidet és elfutásaidat sokan visszasírták. Mestered mondta jól: „Nem csak tehetséged, de eszed is van a focihoz!”
…és jöttek az edzői évek!
A balánbányai Bányásznál, majd a gyergyószentmiklósi Jövő SC következett, aztán a sepsiszentgyörgyi TexTtila, Csíkszereda, Székelykeresztúr, Nagykároly. Nem is sorolom.
Mesterként is remekeltél, munkádat, hitedet sokan csodálták. Egyéni elképzeléseidet a klubnál csócsálták, megrágták, de lenyelni nem tudták. Mit is érthet egy tanácselnök a focihoz?!
Azután jött a focista halál…
Azt mondta egy nagy labdarúgó, hogy amit a foci után él, az már is igazi élet.
”Ez valami, amit pangásnak nevezhetek, valami pótlásnak, valami vegetációnak, ami soha nem elégített ki, de azért élek, talán élek, habár nem vagyok benne biztos. Igen, drága egyetlen barátom én akkor haltam meg, igazán, amikor megszűntem, mint labdarúgó!”
Majd az életedben Svédország következett.
28 hosszú év messze az otthontól, az ismert futball-szakemberből egy hontalan és ismeretlen idegen lett.
Hosszú hideg tél és megannyi felismerés.
Ám, te ott is fel s megtaláltad magad, s a foci iránti szenvedély nem múlt, nem múlhatott el. Az egyik leghálásabb dolog a gyermekeknek átadni a tudást, te Djurgardenben és máshol is ezt tetted, édes komám!
Azután egy majd’ negyednyi életnek mondható idő után hazamentél Marosvásárhelyre, de azt láttad, hogy a változó világban, minden megváltozott. A régiek mind elmentek és már semmi sem olyan, mint hajdanán volt. Vásárhelyet ma is imádod, de a „napfény városában” Szegeden élsz.
Lassan ide köt minden. A mindennapok, a Vass család, Bátyus, Jancsi, Maresz, Bozóki Pista, a barátaid, Kata és mindaz, amit életedben megélsz. Olyan ez, mint egy nagy „mívvel” megírt szép szerelmes regény…
A versek szeretete, a te másik életed, ahol a rímek világában egy másik életet élsz. A vers adta ritmus, szótagszám mindig megtalál. Tudod, hogy hányszor láttam könnyező, meglett férfiakat a szavalatodat hallgatva, tudod, hogy hányszor láttam idős nőket a verseid alatt kezeiket imára kulcsolni? Mert az évtizedek alatt te magad lettél a vers!
A vers, amely veled és benned él tovább.
Életed során, persze, hogy rúgtál számtalan „kapufát”, hagytál ki százszázalékos ziccert és elkövethettél néhány hibát. Löktek téged palánkra - nem csak a jégen! - és hagytál ki könnyűnek mondott büntetőt. Nincsen ember hiba és sors nélkül, de mi így szeretünk!
Ja igen, és a nők… …beszéljünk inkább a jövőről!
Hogyan is kezdtem, ezt a rövid, de szíves köszöntőt?
Ülünk egy asztalnál, Te és én.
Ha valamit kívánhatnék a Jóistentől, akkor az lenne, hogy még sokáig üljünk itt és beszéljünk a nagybetűs életről, hazaszeretetről és a jövőről.
Van miről…
Végül mit is szólhatnék neked Anti, Antika, Antal, Fehér Ló, Mester, Művész úr? Szólni én többet nem tudok.
Nem mondok többet, csak azt, hogy egy csapatban vagyunk!
S, ha elfutsz a szélen és én a beadásodat gólra váltom, akkor a Te kezedet emelem majd fel.
Azt hiszem, hogy ebben az önvallomásban minden benne van…
Boldog születésnapot kívánunk neked, kedves Anti barátom!
Zetényi-Csukás Ferenc
Új hozzászólás