1658-ban, nyár végén nehéz idők jártak a gyergyói székelységre. A Lázár István vezette csapatok Gyulafehérvárnál harcoltak Ali pasa serege ellen. Kihasználva a katonaság távollétét, háromezer főnyi tatárokból, moldvaiakból álló had támadta meg a gyergyóiakat.
1658. szeptember elejére a támadók elfoglalták és kirabolták Maróshévizet, Ditrót. Következett Szárhegy…
Ahol nem várt és fineszes ellenállásba ütköztek.
II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata, majd ragaszkodása a fejedelemi hatalomhoz a Porta akarata ellenére is éveken keresztüli Erdély elleni török támadások okozói voltak. 1658-ban Köprülü Mehmed nagyvezér felszólítására Ali pasa serege zúdult a fejedelemségre. Rákóczi zászlaja alá szólította a székelyeket is, emiatt a Székelyföld védtelenné vált.
Hadba vonult a gyergyószárhegyi kastély ura, Lázár István is Gyergyószék csapatával. Míg ők Gyulafehérvár környékén a törökkel küzdöttek, a Tölgyesi-szoroson 3000 tatár és moldvai katona özönlött be a Székelyföldre, a Gyergyói-medencébe. Felégették Gyergyóditrót és Gyergyóremetét. A következő célpontjuk Szárhegy volt, ebbe az irányba menekült a gyergyói lakosság.
Itt azonban Gábor diák vezetésével mintegy 300 ember verődött össze, jó részük asszony, gyermek és idős ember volt. A legendás elemektől sem mentes összecsapás a tízszeres túlerő ellenére is a székelyek győzelmével végződött.
Két gyönyörű és lovagolni képes nőt, Puskás Klárát és Mezei Erzsébetet küldték ki, hogy a tatárokat becsalogassák a Szárhegy melletti mocsarakba. Míg az asszonyok a tervnek megfelelően teljesítették a feladatukat, a többiek korsókat rejtettek el a mocsárban, valamint másokat botra állítva a dombtetőre állítottak. A mocsarakba tévedt tatárok a botokra ültetett csuprokat sisakos katonáknak nézték, ettől megijedve menekülni próbáltak, de lovaik patái beszorultak a zsombékok közé rejtett korsókban. Az előretörő székely asszonyok és öregek kaszával, kapával, sőt állítólag még csípőspaprikával is felfegyverkezve aprították a menekülni képtelen ellenséget. Az ütközetben elesett mintegy 1750 (!) tatár és összesen csak 15 székely. Az elesett támadók közül ötszázat forró mésszel leöntve az eseményről később Tatárdombnak nevezett tömegsírba temettek, a többit a hollók és a farkasok falták fel.
Puskás Klára, aki gyermekét várva vett részt az ütközetben és maga is harcolt, a csata után otthon egészséges fiúnak adott életet, akit az esemény emlékére Győzőnek keresztelt el. Történetét még Jókai Mór is megörökítette.
1908-ban, a győzelem 250 éves emlékére a Tatárdombon márvány obeliszket állítottak fel.
Források: Csikszentkiraly.ro; Szekelyhon.ro; paprika.blogstar.
A borítókép illusztráció!
Új hozzászólás