Enyedi Ildikó, a diktatúra által büntetett "művésznő" ismét megnyilvánult:
"Úgy tűnik, büntetésben vagyunk."
"Sokkal többet kaptam, az utolsó filmemre egymilliárdot kaptam."
Időszerűnek gondolom ismét felidézni 2017. februári írásomat, mely nem volt hiábavaló, hiszen azóta újabb, most már 1 milliárdos állami apanázst kapott új filmjéhez...
Biztos, hogy minden rendben van nálunk?
Lássuk a 3 és fél évvel ezelőtt történteket:
"Ótvar történet a kútmérgezésről, avagy Enyedi Ildikó klubtagsági belépője...
Azért érdemes immár a harmadik felvonást követően végigvenni a történet főbb fordulatait, mert kristálytisztán leképezik a mai magyar közbeszéd egy részének előre megfontolt szándékkal kitervelt kútmérgező, hazug és aljas praktikáját, rendre ismétlődően ugyanazon kotta más-más hangszeren történő hamis lejátszását.
Történt volt, hogy az Orbán kormányzat által megújított Magyar Nemzeti Filmalap - 17 év pénztelenséget követően- odaítélt közel 500 milliócskát Enyedi művésznőnek, pontosabban Mesterházy Ernő producernek és Mécs Mónika producer-társnak. Mesterházy 2004-2010 között Demszky Gábor politikai főtanácsadója, akit az úgynevezett Hagyó-ügy másodrendű vádlottjaként - folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolja a Központi Nyomozó Főügyészség. 2010. február elejétől június végéig volt előzetes letartóztatásban. Mesterházy Ernő - aki egy ideig az SZDSZ tanácsadójaként is tevékenykedett - 1997-ben feleségül vette Mécs Mónikát, Mécs Imre SZDSZ-es politikus lányát és ezzel tagja lett a Mécs-Magyar-Demszky családnak. Demszky Gábor második felesége, Hodosán Róza lett Magyar Bálint felesége, akinek sógora Mécs Imre. (Mécs felesége Magyar Fruzsina, Magyar Bálint a testvére).
Na, ha idáig megvagyunk, vegyünk egy mély levegőt...
El is készült Enyedi művésznő élete nagy műve szerény félmilliárd állami pénzből és újabb nagy nemzeti sikerként megnyerte a nagydíjat. Mindannyiunk örömére, büszkeségére... Örültünk is, büszkék is voltunk, mi másra, ha egy újabb nemzetközi sikerre nem?
Tartott pár órát a mámor, míg nem büszke mellünk be nem horpadt újra, míg nem emelt főnk le nem horgadt újra - vissza úgy s oda, hol rendesen helye van... Hős ünnepeltünk - Fischer Iván, Nemes-Jeles, Kertész, Schiff András és társaik jelölt ösvényén haladva - gyorsan kiállt néhány mikrofon s toll kereszttüzébe, emlékeztetve az örömködőket: mire is a nagy ünneplés, amikor "ami most Magyarországon történik, az „szégyen és valóban félelemmel tölt el", nagyon keserűen nézi, ahogy az ország jelenlegi kormánya működik"... és egyebek.
Torkában a tehetetlen düh és elkeseredettség gombócával néhány írástudó jó magyar halovány, visszafogott érthetetlenségét merészelte kinyilvánítani mindezekre...
És most vette értelmét, célját az egész ótvar, előre kitervelt dramaturgia: Enyedi művésznő őzike (stilszerűen szarvas) tágra nyílt szemekkel jajveszékel, retteg, panaszkodik, könyörög: „édesanyám evangélikus, apám zsidó,"..."Jó lenne nem azzal foglalkozni, ami elválaszt". "Szeretném, ha nyugodtan tudnánk élvezni, amibe ennyi munkát fektettünk"..."a politikai vita elvonta a figyelmet szeretetről szóló filmről és alkotóiról, helyette pedig az ország megosztottságát hozta felszínre."
Enyedi művésznő, üdvözlünk a klubban! A klubban, amelynek alapszabálya rövid, ámde lényegretörő: Szellents bele a levegőbe és kezdjél ordítani, hogy nagyon büdös van!
Ezek vagytok ti. Nem többek és nem kevesebbek!"
Szőnyi József 2017. február
Borítókép: 24.hu / Neményi Márton
Új hozzászólás