Már régóta rebesgették, hogy a lánynak valami fiúja van a városban, de amikor rákérdeztek, mindig tagadta. Az mindenképpen gyanús volt, hogy tanulásra hivatkozva, sokszor hét végén sem jött haza az egyetemről, sőt a Sánta Pista, aki gyakran járt arra áruért, egyszer látta is ölelkezni valami fiatalemberrel, ami aggodalommal töltötte el a szülőket. Különösen a papát, mert mindig is nagyon féltette a lányát, már a gimnáziumban is kinyílt a bicska a zsebében, ha egy fiú körülötte legyeskedett.
Ám előbb-utóbb minden kiderül, ezt sem lehetett sokáig titokban tartani, a lány egyszer csak kibökte, hogy hónapok óta jár egy fiúval, akit Lalinak hívnak és nagyon szeretik egymást. Ez csak olaj volt a tűzre, a szülők ettől még jobban aggódtak és többször elképzelték, amint érzelmi függésbe hajszolt kislányukat elragadja ez az ismeretlen, de nyilván szoknyapecér és élvhajhász Lali. Egyre jobban sürgették, hogy hívja meg a szülői házba, mert nagyon szeretnék megismerni.
Egy hétvégén aztán a fiatalok rá is szánták magukat, péntek délután érkeztek meg. Anyuka nagytakarítással meg mindenféle finomságokkal készült, hogy szó ne érje a ház elejét, ugyanis szent meggyőződése volt, hogy ez a fiú elsősorban arra lesz kíváncsi, hogy fel van e mosva, illetve, hogy van e mit enni. Meg is tömte a fiút mindenféle falatokkal, bár az a végén már nem bírt enni, szégyellte bevallani, nehogy megsértődjön a háziasszony, aminek az lett az eredménye, hogy az ebéd végén fel sem bírt állni.
Még az asztalnál üldögéltek, próbáltak emészteni, amikor a papa is hazaért.
- Aztán egy kis itallal megkínáltad-e a fiatalembert? - kérdezte a feleségétől, és meglehetősen rosszalló pillantásokat vetett rá, amikor nemleges választ kapott. Hamarosan elő is húzott egy üveg valódi szilvapálinkát, mondván ő még most fog ebédelni, inni kell egy kortyot az étvágy miatt, s reméli, Lali vele tart, hiszen a nőkre nem lehet ebben számítani.
Lement az első pohárkával, aztán a másodikkal, hogy ne érezze magát egyedül, aztán a papa jóízűen megebédelt.
- Na, most pedig ti ketten elsétáltok a nagyihoz, mert már úgyis rég látott – nézett a feleségére és a lányára. – Mi ketten, Lalival elbeszélgetünk.
A lány kétségbeesett nézett az anyjára, elképzelte, amint az apja itt menten agyonüti az ő szíve szerelmét, próbáltak is ellenkezni, de nem volt apelláta, a papa valósággal kituszkolta őket az ajtón.
A nagyi a szomszéd utcában lakott, de a látogatás nagyon rövidre sikeredett, a két nő izgatottan rohant haza. Amint beléptek az ajtón, azt látták, hogy Lali teljesen elázva, de vigyorogva ül az asztalnál, kissé a papa vállára támaszkodva, aki kevésbé volt részeg, de teljesen kipirult az arca és nagyon bizonytalanul pislogott. Előttük már üres volt a pálinkásüveg, sőt egy megbontott borosüveg is árválkodott mellette az asztalon.
- Drá…drá… drágám, de jó, …hogy megjöttél – tápászkodott fel a fiú.—Annyira… hiányoztál! Te…te… nem is tudod, mennyire szeretlek – próbált a fiú feltápászkodni, amikor meglátta őket.
- Te berúgattad Lalit? – kiáltott rá az asszony a papára. – Hát normális vagy?
- Istenem, hogy szégyellem magam! – mondta a lánya. – Mit fognak szólni a szülei?
- Hogy mit fognak szólni? Semmit. Hacsak ti nem mondjátok el nekik – felelte vigyorogva a papa. – És nem berúgattam, csak leteszteltem. Megnyugtatlak, jól választottál, nagyon aranyos fiú. Mert józanon mindenki meg tudja játszani magát, de részegen mindjárt elárulja, hogy kivel van dolgunk.
Új hozzászólás