IV. Béla levele Simon ispánnak

1243. január 24-én IV. Béla megjutalmazza az esztergomi várat a tatároktól megvédő Simon ispánt.

IV. Béla levele Simon ispánnak/1243. január 24.

"Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Kunország királya. Krisztus valamennyi hívének, aki ezt a levelet majd megtekinti, üdvösséget az Úrban.

Mivel a híveket kimagasló szolgálataikért jutalom illeti, méltányos, hogy a királyi bőkezűség adományokkal támogassa őket. Még sokkal inkább tartozik az uralkodó visszaadni azt, amit talán kevésbé méltányosan elvettek valakitől. Ennélfogva minden most élőnek és jövendőbelinek tudomására kívánjuk hozni e sorokkal, hogy megfontoltuk kedvelt hívünk, a spanyol Simon ispán sok dicséretes szolgálatát, melyet kezdetben boldog emlékezetű atyánknak, András úrnak Magyarország jeles királyának, majd nekünk, valamint az országnak teljesített a határon túli követségekkel és az országon belül egyaránt; a tatár veszedelem idején is mind a csatamezőn, mind Esztergom vár védelmével elismerésre méltó, dicső szolgálatokat tett nekünk. Ezért számos hű helytállásáról megemlékezve, de nem teljes viszonzásul, mivel kimagasló, fényes tettei jóval több jutalmat érdemelnének, mint e sorok kijelentik, Csenke földet szigettel, réttel és más tartozékaival együtt, amelyet Simon ispán ugyanazon dicséretet emlékű atyánk adományából szolgálataival kiérdemelve valaha megkapott - de akkor úgy esett, hogy mi tőle visszavéve Techa zsidónak adtuk volt -, visszaadtuk, visszaállítottuk, neki és örököseinek, valamint örökösei utódainak adjuk, adományozzuk és juttatjuk örök jogon való birtoklásra. E föld birtokába kedvelt hívünk, Achilles a Szent Megváltó prépostja által beiktattuk. Hogy tehát ugyanezen Csenke föld örökre az ő és utódai kezén maradjon, amint azt Techa zsidó is bírta adományukból, s hogy valaki vagy bárki az udvarnokok közül, akikhez hajdan tartozott, az eljövendõ időben meg ne háboríthassa, ez ügy örök emlékezetére jelen levelünket kettős pecsétünk erejével szilárdítva, az örök jog érvényével bocsátottuk ki.

Kelt Nyitrán, Benedek mester, a királyi udvar kancellárja, fehérvári prépost, választott kalocsai érsek keze által, az Úr 1243. évében, január 24-én, uralkodásunk nyolcadik esztendejében."

Jegyzetek:

Simon ispán testvérével, Bertranddal együtt Aragóniából jött be Magyarországra. Gyakran járt külföldi követségekben, még 1250-ben is ő viszi IV. Béla híres levelét IV. Ince pápához. Derék katona volt, harscolt a muhi csatában, és sikeresen megvédte Esztergom fellegvárát a tatárok ellen.

Huntpázmánnembeli Achilles prépost 1242-ben IV. Béla kíséretében volt Dalmáciában. Utóbb székesfehérvári prépost és alkancellár, majd pécsi püspök lett. Csenke föld Esztergom vármegyében volt, Muzsla (ma Muzla Szlovákiában) mellett, a Duna bal partján.

Benedek 1240-től volt fehérvári prépost és kancellár, 1241-től kalocsai érsek, majd Báncsanembeli István érsek utódaként a pápa kezdeti vonakodása ellenére 1254-től haláláig, 1261-ig esztergomi érsek.

Forrás: A tatárjárás emlékezete. Szerkesztette: Katona Tamás. Magyar Helikon, 1981, 313-314.

Fordította: Ruitz Izabella