-1942. február 19-én-
A képzeletbeli kamera képe az Országház kupolacsarnokában tanácstalanul ide-oda jár, végül a vendégek tömegére fókuszál. Egy testőrszázados véletlenül meglöki vállamat, majd elnézést kérően szalutál. Bólintok, és egymásra mosolyogva, sértődés nélkül megyünk mindketten tovább.
A Magyar Rádió munkatársai megkezdik a helyszíni közvetítést, miközben az ünnepélyes kavalkádban érezhető az a mérhetetlen várakozás és a visszafojtott vágy, amelyre az egész nemzet figyel és vár.
A magas rangú meghívottak között Dietrich von Jagow német és Filippo Anfuso olasz nagykövetet vélem felfedezni a megannyi diplomata között. Amott a brazil követ, mellette a chilei és az argentin ügyvivők. Láthatóan jól megértik egymást és szinte egyszerre üdvözlik Angello Rotta pápai nunciust.
A csodálatos kupolacsarnok felsőházi oldalának páholyaiban a jelenlegi és a volt kormánytagok és jeles főtisztviselők foglalnak helyet. A „képviselői részen” a megyék és városok első emberei várakoznak, együtt a tábornoki kar meghívott kiválóságaival. Jány Gusztáv vezérezredes szálfatermete kimagaslik a tömegből, de Éliássy Sándor rendőrfőkapitányt is azonnal észrevenni a sok díszegyenruhás közül.
Egyszerre néma csend, ahogyan Molnár Zoltán a felsőház és Lukács Gyula az elnöki osztály főnöke egymásra néz és kiderül, hogy megvan a 2/3-ad a képviselők közül, akik elfogadták Horthy István kormányzóhelyettesi kinevezését.
A kihirdetésre nem kerülhet sor, mert ebben az euforikus hangulatban Kölcsey István kezdi el zajos ünneplés közepette Horthy István nevét skandálni, amihez a képviselők többsége azonnal csatlakozott. Éppen úgy harsogott a Horthy név, mint annak idején, mikor Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén - már több, mint húsz esztendeje - fehér lován bevonult seregével Budapestre. A taps és az éljenzés sűrűjében az elnöki tisztséget bíró Széchenyi Bertalan elcsukló hangon jelenteti be, hogy az országgyűlés közfelkiáltással Horthy Istvánt kormányzóhelyettessé választotta…
Bárdossy László miniszterelnökön nem látszik semmilyen izgalom. Szikár alakja a képviselők fölé magasodik, ahogyan a kormányzóhelyettesi kinevezés papírjával a kezében elhagyja a parlamentet, hogy azt a kormányzó ellenjegyezzhesse.
Amikor visszatér, az órámra nézek, mindjárt délidő. Bethlen Pálnak, a felsőház jegyzőjének adja át az iratot, aki meghatódva olvasta fel annak szövegét, hogy Széchenyi Bertalan elnök megkérdőjelezhetetlenül kijelenthesse:
Horthy István Magyarország törvényes kormányzóhelyettese!
A parlamenti folyosó puha szőnyegén lépdelek a „négyek” után, akiknek az a megtiszteltetés jutott, hogy Horthy Istvánnal közölhessék a választás eredményét és a kupolacsarnokba kérjék a szent esküvéséhez. Perényi Zsigmond arca, mint faragott szikla, Ivády Béla viszont alig tudja palástolni örömét, míg Csizmadia András és Szabó János nem tudja türtőztetni magát. Arcuk csupa vidámság, túláradó lelkesedésük le sem tagadható.
Pista a felsőház elnökének fogadószájában ül. Perényi ajtókopogására Miklósváry Adolf nyit ajtót és Péchy Manó tessékeli beljebb a küldöttséget.
Pista felnéz, azokkal a tiszta barna szemeivel és minden megjátszás nélkül kérdezi:
- Édesanyám, Papa és a feleségem is megérkezett?
Ilyen alázat láttán Ivády is lesütötte a szemét, úgy mondja:
- Őfőméltóságod most ne ezzel gondoljon, Bérczy államtitkár és kísérete feladata ez!
Pista arcára közelít a kamerakép. Szép markáns magyar arc, letisztult vonások. 38 éves, a legszebb férfikor. Repülő főhadnagyi egyenruháján az „arany sast” megsimítja, úgy indul meg a követsége után.
A déli harangszóval érkezik meg az Országház elé a kormányzó, Horthy Miklós és a kísérete: Lázár Károly a testőrség parancsnoka, Keresztes-Fischer Lajos főhadsegéd, Uray István a Kabinetiroda főnöke és Gerlóczy Gábor szárnysegéd. A kölcsönös üdvözlések után Putnoky Móric és Szapáry Lajos háznagyok kísérik fel a kupolacsarnokba a nagytekintélyű urakat.
A kormányzó egy pillanatra megáll és visszanéz a térre. Régi emlékek rohanják meg. Kormányzóságának első évei és az a pillanat, amikor először lépte át a Parlament lépcsőit.
Az országgyűlés a kormányzó érkezését követően elhalkul. Tasnádi Nagy András elnök jelzésére kezdetét veszi az eskütétel ceremóniája. A pillanat törtrésze alatt jár körbe a kamera a tágas térben, majd megállapodik az elnöki emelvény melletti páholy első során, rögvest az ünnepi emelvény mellett. Ott is a baloldalon, ahol a kormányzó felesége és menye ül. Egy fiatal és egy idősebb asszony. Szépek. Szépek és izgatottak, egyikük a fiáért aggódik, a másik a férjéért. Egy az ügyük. A szeretet az egyetlen ügyük.
A kupolacsarnok közepére szegeződik a kamera, ahol egy emelvényen Horthy Miklós ül. Elé érkezik meg Pista, a szeretett fia.
Lesütöm a szemem. Ez lesz majd az életem során az egyik olyan pillanat, amit soha nem felejtek el. Egészen elképesztő a látvány, ahogyan a kormányzó és leendő helyettese egymás szemébe néz. Apa és fia. A fiú szemében tisztelet és rajongás, az apáéban büszkeség és beteljesedett boldogság.
Nézem őket és átérzem, hogy mit élhetnek most át.
Miskolczy Hugó a képviselőház jegyzője töri meg a csendet, ő olvassa elő az eskü szövegét. Pista erős, érces hangon mondja utána:
„Én, Magyarország megválasztott kormányzóhelyettese esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz és Magyarország kormányzójához hű leszek, az ország törvényeit, régi jó és helybenhagyott szokásait megtartom és másokkal is megtartatom. Függetlenségét és területét megvédem, kormányzóhelyettesi tisztemet az alkotmány értelmében az országgyűléssel és a kormányzóval egyetértésben, a felelős minisztérium által gyakorlom, és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek. Isten engem, úgy segéljen!"
A kamera képe távolodik, a taps az ujjongás hangja egyre halkul. A kameraszobából kilépve, vétlenül meglököm egy fiatal és mostanság felkapott újságíró vállát, aki mérgesen s udvariatlanul szól hozzám. Felismer, magyarázkodna, de én csak mosolyogva bólintok. Horthy Istvánra, Pistára gondolok. Pistára és egy 79 évvel ezelőtti februári napra.
Az utca koszos, a forgalom hangos és a telefonom is csörögni kezd. Kinyomom a hívást és kikapcsolom. A szomszéd szőke copfos, cserfes, tízéves lánya rám köszön, és nagy komolyan mondja nekem:
- Bácsi, látod? Kisütött a nap, jön a tavasz, s neked nevet a szemed!
Letérdelek elé, megsimogatom a haját és megölelem.
Zetényi-Csukás Ferenc
Új hozzászólás