A kedvezőtlen hadi helyzet miatt a magyar országgyűlés 1848. december 31-én Pest-Budáról Debrecenbe költözött. Az osztrák hadmozdulatok sikere nyomán, törvényes magyar kormány hiányában úgy tűnt, a magyar forradalom ügye elbukott. V. Ferdinánd helyébe az ifjú Ferenc József lépett, aki Olmützben kiadta az úgynevezett oktrojált alkotmányt, amellyel Magyarországot koronatartományként sorolta az osztrák birodalomba.
Ez utóbbi gyökeres változást hozott a politikai viszonyokban. Addig, vagyis 1849 márciusáig ugyanis – közjogi szempontból a törvényes uralkodó, V. Ferdinánd hívei vívtak harcot a trónbitorlónak tekintett Ferenc József ellen. Persze nem volt ez több mint fikció volt, ám mégis lehetőséget hagyott a megegyezésre. Az olmützi alkotmánnyal viszont elveszett a kompromisszum lehetősége.
Az április viszont örömteli fordulatot hozott a harctéren: a magyar főcsapatok április 1-jén Hatvannál győzelmet arattak, majd néhány napon belül Tápióbicskénél, Isaszegnél és Vácnál győzelmet arattak a magyar honvédek. A katonai sikerek és az oktrojált alkotmányt kísérő közfelháborodás radikalizálta az országgyűlés tagjait, ugyanakkor számos kérdést vetett fel.
A Nemzeti Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth Lajos a Habsburg-ház trónfosztásában látta a megoldást. A katonai vezetők és a politikusok ugyan határozottan elutasították Ferenc József alkotmányát, de a trónfosztást sokan túlzásnak tartották. Kossuth április 12-én a honvédelmi bizottmány elé vitte a magyar Függetlenségi Nyilatkozat “nyers” változatát, ám a testület elutasította. Így tett az országgyűlés is, erre Kossuth kiváló taktikai érzékkel a nyilvánossághoz fordult.
A magyar országgyűlés 1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban közfelkiáltással kimondta Magyarország függetlenségét, a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását, és kormányzó elnökké választotta Kossuth Lajost. A határozatokat magába foglaló Függetlenségi Nyilatkozat végleges változatát néhány nappal később, április 19-én fogadták el a képviselők.
„Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot elidegeníthetlen természetes jogaiba visszahelyezve minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben az önálló független európai státusok sorába iktatjuk, s a hitszegő Habsburg-Lotharingeni házat Isten és világ előtt trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk indokait nyilvánítani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a halálig üldözött magyar nemzetet nem túlzott elbizakodás s nem forradalmi viszketeg, hanem a türelem végső kimerültsége s az önfenntartás kénytelensége vezeté.” – Kossuth Lajos - A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata (részlet)
„És azért mindezeknek alapján, az örökkévaló Isten igazságára s a művelt világ ítéletére hivatkozva, és nemzetünk természetes jogaira úgy, valamint nehéz szenvedések alatt tettleg bebizonyított erejére támaszkodva, azon kötelességnél fogva, mely minden nemzetet az önfenntartásra ösztönöz, ezennel az általunk törvényesen képviselt nemzet nevében kijelentjük és határozzuk, amint következik:
1. Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdéllyel és hozzá tartozó minden részekkel és tartományokkal egyetemben szabad, önálló és független európai státusnak nyilváníttatik, s ezen egész státus területi egysége feloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik.
2. A Habsburg-Lothringeni ház, a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, nemkülönben azon merény által, miszerint az ország területi épségének eldarabolását, Erdélynek, Horvátországnak, Szlavóniának, Fiaménak és kerületének Magyarországtóli elszakítását s az ország önálló státuséletének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni, evégett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilkolására használni nem iszonyodott, saját kezeivel szaggatván szét úgy a Pragmatica Sanctiót, mint általában azon kapcsolatot, mely kétoldalú kötések alapján közötte s Magyarország között fennállott – ezen hitszegő Habsburgi s utóbb Habsburg-Lothringeni ház Magyarország, a vele egyesült Erdély és hozzá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, a magyar koronához tartozó minden címek használatától megfosztatik s az ország területéről s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik.
Aminthogy ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek a nemzet nevében nyilváníttatik.
3. Midőn a magyar nemzet elidegeníthetlen természetes jogainál fogva az európai státuscsaládba önálló és független szabad státusként belép, egyszersmind kinyilatkoztatja: hogy azon népekkel, melyek vele ezelőtt egy fejedelem alatt állottak, békét s jó szomszédságokat alapítani s folytatni, és minden más nemzetekkel barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata.
4. Az ország jövendő kormányrendszerét* minden részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig, míg ez a fentebbi alapelvek nyomán megállapíttatnék, az országot egész egyetemes kiterjedésében a nemzetgyűlés minden tagjainak egyajkú felkiáltásával s közmegegyezésével kinevezett kormányzó elnök Kossuth Lajos fogja a maga mellé veendő miniszterekkel úgy saját magának, mint az általa nevezendő minisztereknek személyes felelősségük és számadási kötelezettségük mellett kormányozni.
És e határozatainkat adjuk tudtára a művelt világ minden népeinek, azon erős meggyőződéssel, hogy a magyar nemzetet, mint a független önálló nemzetek sorában egyik testvéröket, azon barátsággal és elismeréssel fogadandják, mely barátságot és elismerést a magyar nemzet nekiek ezennel általunk felajánl.” – Kossuth Lajos - A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata (részlet)
Merész lépés volt, de Kossuth abban bízott, hogy a független Magyarország támogatást, de legalábbis elismerést kaphat a nagyhatalmaktól. Csakhogy a brit és a francia diplomácia számára az európai egyensúly megtartása volt a legfőbb cél, amelyben az “egységes” Ausztria fontos szerepet kapott. Vagyis akárcsak Rákóczi, Kossuth is hiába reménykedett nyugati segítségben.
A nyugati hatalmakhoz hasonlóan gondolkodott I. Miklós orosz cár is, akinek 200 ezres hadereje végleg megpecsételte a magyar szabadság ügyét.
Források: Kossuth Lajos - A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata; Wikipédia.
Új hozzászólás