"Nem irom pennával, "Fekete téntával, De szablyám élivel, Ellenség vérivel, Az én örök hiremet." (Zrínyi Miklós)
1620. május 3-án született Csáktornyán, horvát eredetű főnemesi családban Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, a Szigeti veszedelem írója, a 17. század legnagyobb formátumú magyar politikusa.
A 19. század első felében a róla készült tanulmányokban valószínűnek tartották, hogy 1616-ban született, mert azt feltételezték, hogy a neki adott magas méltóságok betöltéséhez idősebbnek kellett lennie. Az 1618. és 1620. év is felmerült világra jövetelének időpontjaként. Mindkét feltételezett születési évhez írásos dokumentumok szolgáltak érvként és a dátumok hívei hosszú ideig küzdöttek egymással, hogy saját igazukról meggyőzzék a másik felet és a közvéleményt.
Az előkelő horvátországi család tagjait, amelynek Zrínyi Miklós a legjelentősebb sarja volt, az Árpádok korában Brebiri grófoknak hívták. Nagy Lajos király 1347-ben nekik adta a Zágráb megyei Zrin várát, ekkor a Brebiriek a Zrínyi nevet vették föl, és fényes tettekkel írták be nevüket a magyar történelembe.
Dédapja a szigetvári hős, Zrínyi Miklós volt, apja Zrínyi György Habsburg-párti főnemes, horvát bán. Anyját, Magdolnát korán elvesztette, az asszony nem sokkal Miklós öccse, Péter születése után gyermekágyi lázban meghalt. 1626-ban apja is elhunyt, a Zrínyi gyerekekről gyámok gondoskodtak. Gyakorlatilag apjuk unokatestvére, Batthyány Ferenc és osztrák-cseh származású felesége, Éva nevelték. Az asszony anyai szeretettel gondozta a két árvát, s ezek hálás szívvel ragaszkodtak hozzá. Tanulmányaikat a grazi, nagyszombati és bécsi jezsuita gimnáziumokban végezték. Erős katolikus nevelést kaptak, jól megtanulták a latin nyelvet, megismerték a római irodalom remekeit. Miután Zrínyi Miklós 1636-ban elvégezte a latin iskolát, Olaszországba utazott, ahol mások mellett VIII. Orbán pápával is találkozott.
Hazatérése után, a családi hagyományoknak megfelelően, birtoka védelmében állandó harcokat folytatott a törökök ellen, kiverte őket a Muraközből és védte Magyarországot, Erdélyt, Karintiát, Stájerországot.
A családi birtokot megosztotta öccsével, Zrínyi Péterrel: ő maga a Muraközben maradt, öccse a tengermelléki földeket kapta.
A nyelvi környezet különbözősége meghatározó lett: Miklós magyar, Péter pedig horvát nyelvű költővé vált. Zrínyi Miklós több nyelven is beszélt és írt: családi hagyományként hozta magával a magyar, a horvát és az olasz nyelv ismeretét, az iskolában kitűnően megtanult latinul, de németül és törökül is értett. Mindazonáltal elsősorban politikusnak tartotta magát, és csak mellékesen irodalmárnak.
Eleinte Esterházy Miklós nádor lányának, Anna Júliának a kezére pályázott, de a hölgy Nádasdy III. Ferenc felesége lett. Így Zrínyi Draskovich Gáspár lányát, Mária Eusebiát vezette oltárhoz 1646. február 11-én. Feleségéhez írt szerelmes verseiben Violának nevezte az asszonyt, aki 1650-ben elhunyt. Zrínyi két évvel később nősült újra, ezúttal Löbl Mária Zsófiát vette el, akitől két fia, Izsák és Ádám született. Izsák azonban 1659-ben meghalt.
1639-ben vett részt először harcban, ekkor „tíz török fejet hozott volna és négy elevent” –írta Lippich Márton július 11-én Lobkowitz-Poppel Évának. Harcolt a svédek ellen a harmincéves háború morvaországi harcterein, majd 1644-ben részt vett az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem elleni hadműveletekben is, de nem nagy kedvvel. 1647. december 27-én III. Ferdinánd király kinevezte horvát bánná. Harcai elismeréseként pedig elsőként a magyar nemesek közül vezérőrnagyi rangot szerzett.
Nemcsak gyakorló katonaként emelkedett ki kortársai közül, hanem hadtudósként is. Hadászati és politikai célzatú munkái irodalmi szinten is megállják a helyüket. Legnagyobb hatású műve a Szigeti veszedelem, amelyben dédapja hősi példájával kívánta kora társadalmát a törökellenes harcra sarkallni. A Tábori kis tractában hadászati, hadszervezési, finanszírozási kérdéseket boncolgatott, míg a Vitéz hadnagy a rátermett hadvezér tulajdonságainak összefoglalását adja.
Széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, kapcsolatot tartott fenn az erdélyi fejedelemmel, II. Rákóczi Györggyel, illetve annak öccsével, Zsigmonddal, Velencével, a pápával, a francia és a lengyel királlyal, valamint a Német-római Birodalom rendjeivel. Neve szóba került az 1655-ös nádorválasztás esélyesei között is, de az udvar, ismerve a Habsburgok megbékéléses törökpolitikájával szembeni álláspontját, nem támogatták jelölését. Ennek nyomán született a Mátyás király életéről való elmélkedések című műve, amelyekben leírta elképzeléseit egy önálló magyar királyság létrehozásáról.
Az 1663-ban kitört Habsburg-török háborúban is főszerepet játszott, a töröknek való behódolás elleni röpiratként vetette papírra Az török áfium ellen való orvosság című művét. A háború egyik oka az volt, hogy Zrínyi 1661-ben, készülődve a várható összecsapásra, a Mura és a Dráva torkolatánál várat építtetett a török kézen lévő Kanizsa szemmel tartására, Zrínyi-Újvárt. 1663 őszén szövetséget kötött Wesselényi Ferenc nádorral és Nádasdy Ferenc országbíróval, megegyeztek, hogy a harcokban nagy tekintélyt szerzett bán lesz a magyarországi hadak főparancsnoka, megelőzve a nádort és az országbírót is. Ő vezette a dunántúli hadak szeptember 17-i mustráját Vatnál. Októberben az észak-magyarországi Vízvárnál vereséget mért a törökre, november végén pedig testvérével Zrínyi-Újvárnál győztek. Legismertebb haditette az volt, amikor 1664 januárjában 200 km-re benyomult a hódoltságba, több Dráva-menti várat visszavett, majd február 2-án felégette a Dráva-hidat Eszéknél. Hadisikerei révén nemzetközi szinten is megismerték a nevét és ünnepelt hőssé vált.
A téli hadjárat Kanizsa visszafoglalását hívatott előkészíteni, de az ostrom későn indult, és a török felmentő sereg elől a szövetségesek visszavonultak. Zrínyinek ezt követően végig kellett néznie, ahogy Köprülü Ahmed nagyvezír beveszi Zrínyi-Újvárt is. A sértődött horvát bán, akitől főparancsnoki megbízatását is elvették, hazatért Csáktornyára. Nem vett részt a szentgotthárdi győzelemben sem, a vasvári békét követően pedig ő is a háborgókhoz csatlakozott. Máig vitatott, hogy szervezett-e, vagy részt vett-e mozgalomban a bécsi udvar ellen. Minden tervet meghiúsított korai és tragikus halála. 1664. november 18-án egy vadászat alkalmával halt mega kursaneci erdőben. Azonnal elindult a máig sem lezárt szóbeszéd arról, hogy merénylet áldozata lett.
Hadvezérként, politikusként, költőként és íróként is kiemelkedő alakja nemcsak a magyar, hanem a horvát történelemnek is, ahol Nikola Zrinskiként emlegetik. Nemzetközi hírneve akkora volt saját korában, hogy metszetek sora készült róla, még a távoli Angliában is. Hunyadi János és dédapja óta nem kapott egyetlen magyar személy ekkora megbecsülést. Magyarország megmentőjének nevezték, de életműve félbeszakadt korai halála következtében.
Zrínyi Miklós halála után öt és fél évvel, 1670 áprilisában Grémonville bécsi francia követ titkosírással ezt írta XIV. Lajosnak: „két napja tudtam meg egy jól értesült személytől, hogy valójában nem a vaddisznó ölte meg a másik Zrínyit, hanem egy vadász, akit a császár bérelt fel, mert felfedezték, hogy ő [Zrínyi] tárgyalt a törökökkel, hogy segítségükkel magát tegye Magyarország királyává.”
Történészek szerint a Grémonville-t tájékoztató, jól értesült személy Zrínyi Péter lehetett, vagy valaki a köreiből. Zrínyi Péter a merénylettel kapcsolatos gyanúját, bátyja halála után igen korán megfogalmazta, ezért inkább tarthatjuk valószínűnek, hogy Grémonville olyan valakitől nyert információkat, aki azokat Zrínyitől függetlenül szerezte. Zrínyi Péter mindenesetre tudhatta azt, amit mások csak sejtettek: Zrínyi Miklós golyót kapott, még mielőtt szembeszállt volna a vadkannal (vagy a küzdelem közben). Ez esetben Póka István fővadász nem véletlenül került gyanúba, és az sem véletlen, hogy elkerülte a felelősségre vonást. Hatalmas és befolyásos patrónus tarthatott fölé védőernyőt.
Új hozzászólás