1660. május 22-én a budai pasa a szászfenesi csatában legyőzte II. Rákóczi György seregét. A kalandos külhoni akciókra vállalkozó II. Rákóczi György erdélyi fejedelem önállósodása sok bosszúságot okozott a török portának. Rákóczi megbüntetésére röviddel azután látták elérkezettnek az időt, hogy a fejedelem 1657-es lengyelországi hadjáratában elvesztette csaknem egész hadseregét. A szultán 1660 tavaszán Szejdi pasát bízta meg, hogy indítson hadjáratot és távolítsa el a trónról Rákóczi Györgyöt. Szejdi hatvanezer embert (köztük tatár csapatokat) és 60 ágyút szedett össze a támadáshoz.
A budai pasa 1660-ban betört a Tiszántúlra, miközben Rákóczi Barcsay Ákossal harcolt.
A szoboszlói főparancsnok, Kecskeméthi Balázs hadnagy április 29-én 250-300 hajdúval vitézül védte a (ma már nem létező) kis-szoboszlói régi, lőréses templom körül kiépített állásokat. A (ma már szintén nem létező) Török-dombon sátorozó Szejdi janicsárjainak első rohamát vissza is verték, a nagy túlerő azonban végül győzött.
Szejdi pasa kegyetlen bosszút állt: „a férfiaknak mind fejek szedték, és a vezér maga eleibe kihordatni parancsolván, mind egyig megnyúzatja bőröket az agy koponyájáról levonatja, azokat szalmával megtölteti és szekerekre számán úgy rakatja vala, sőt, hogy a hadakozás alatt minden fejet hozzá vinnének, minden fejtől egy-egy tallért rendelt és fogyatkozás nélkül adatott vala.” – írta a kortárs nagyváradi Szalárdy János (aki később Nagyvárad kapitulációjának pontjait szerkesztette).
A törökök ezután teljesen elpusztították a várost és a foglyul ejtett nőkkel és gyerekekkel együtt továbbvonultak.
Útban Debrecen felé és utána Szejdi csapatai fosztogattak, égettek és öltek. Májusban a törökök végigpusztították Bihart és a Szilágyságot. Az 1660-as évszám a dúlás emléke miatt a vidék nagyon sok településének történetébe égett bele. Ekkor pusztultak el örökre többek közt a Nagyrábé közelében lévő Rétszentmiklós és Dancsháza falvak. (Nagyrábét újraépítették.) Zsáka vára sikerrel állt ellen.
Debrecenbe érve a pasa kegyetlenül megkínoztatta a város vezetőit és óriásinak számító, százezer talléros sarcot csikart ki.
Rákóczi abban a reményben, hogy a német és nyugati hadak közelednek szembeszállt a pasával és Szászfenesnél személyesen próbálta megállítani. A hatalmas török-tatár haddal szemben rendkívül véres harc bontakozott ki és az erdélyi sereg hamarosan meghátrált.
A fejedelem egy patakon ugratva igyekezett a menekülőkhöz, hogy újra csatába vezesse őket. Az ugrás következtében leesett páncélsisakja és a törökök felismerték. Hatalmas tömeg vetette magát Rákóczira, aki oroszlánként harcolt, levágott 17 törököt a csatában, miközben öt lovat lőttek ki alóla de három súlyos fejsebet kapott és később azokba halt bele Az ónodi katonák uruk segítségére siettek és kemény kézitusában kimentették 150 testőre közül csak 20 maradt életben. A csata elveszett és a halálosan megsebesült Rákóczit Váradra vitték. Ott több mint két hét múlva meghalt.
Rákóczi nemcsak, hogy eddigi meggondolatlan tetteivel, de még temetésével is óriási kárt okozott. Holttestét a váradi katonák vitték Gyulafehérvárra, s a várban még csak ezer katona sem maradt. Szejdi nem késlekedett ezt kihasználni; seregével rögvest felment és ostrom alá fogta Váradot, amelyet csakhamar bevett. Így a török ötödik magyarországi vilajetét, a váradit szervezhette meg. Ezzel pedig Erdély önállósága megszűnt.
A borítóképen II. Rákóczi György egy 17. századi rézmetszeten.
Új hozzászólás