Kálmán királyunk az egyik legnagyobb uralkodója volt a magyar történelemnek. 1095 és 1116 közötti uralkodása alatt számos felvilágosult törvényt alkotott, műveltségét ellenségei is számon tartották. Az ő regnálása alatt indultak az első keresztes hadjáratok a Szentföldre, és bizony keresztény jámborság ide, krisztusi szeretet oda, Kálmán királyunknak elég rendesen meggyűlt a baja az országon átvonuló „hadakkal”. Az egyik legismertebb sereget egy Nincstelen Walter nevű lovag vezette. Ő amiens-i, vagy más néven Remete Péter nevű hitszónok tanítványa és követője volt. Walter lovag türelmetlen volt, és (a név kötelez) főleg nincstelen parasztokból és pár vagyontalan lovagból álló „seregével” megindult a Szentföld felé.
Mivel a fegyelem tekintetében inkább rablóbandára hasonlítottak, mint katonai alakulatra, hírük gyorsan megelőzte őket, és Könyves Kálmán már felkészülten várta az első kereszteseket a nyugati határon. Itt Walter és Kálmán között megállapodás köttetett, hogy a keresztes sereg nyugiban átvonulhat az országon, nem fosztogat, nem gyilkol, cserébe kap kaját. Biztos ami biztos, a királyi csapatok végig kísérték Waltert. A déli határon aztán Zimonynál mégis nekiálltak gyilkolni meg fosztogatni, emiatt a királyi hadsereg Walter seregének utóvédjét szétverte, a fősereg a teljes veréstől tartva sietősen, de épségben kilépett a Magyar Királyságból, majd végigvonulva a Balkánon letáborozott Konstantinápoly alatt, hogy bevárja Remete Pétert.
Remete Péter az első Keresztes Hadjáratot meghirdető Clermont-i zsinat után öntevékeny módon fogott hozzá egy keresztes sereg toborzásának, pedig erre nem kapott felhatalmazást (erre Le Puy püspöke kapott pápai megbízást) viszont Péter amilyen ronda ember volt (állítólag) olyan nagy szónok is, így serege egyre bővült, miközben ő elindult a Szentföldre, Nincstelen Walter után. Mire a Magyar Királyság határára ért, Remete Péter serege 20000 főt számlált. Senki ne csillogó vértes, pajzsos-kopjás lovagsereget képzeljen el, hanem főleg nyomorult szegényekből álló ágrólszakadt tömeget. Ebbe a hadba beleszámítottak a keresztesek családjai is, gyerekekkel, asszonyokkal, módosabbaknak háziállataival. Kálmán királyunk már meg sem lepődött a híreken, miszerint ez a „sereg” is már a határra érkezés előtt rabolt, fosztogatott. Remete Péter is csak úgy kapott engedélyt a magyarországi átvonulásra, ha rendbontás nélkül halad. Erre természetesen a királyi hadsereg felügyelt.
A baj itt is Zimonynál ütött be: az egyik „hadvezér” meghallotta mi történt Walterral ugyanit, mire emberei berontottak a városba, elkezdtek fosztogatni és gyilkolni. Egyes források szerint 4000 embert mészároltak le a derék keresztesek itt (pedig hitetlent még nem is láttak). Kálmán bosszújától tartva a sereg gyorsan tovább állt, és menet közben egyesültek Nincstelen Walter csapatával. Aztán ez a bő húszezres sereget I. Alexios bizánci császár gyorsan áttessékelte a Boszporuszon, menjenek Isten hírével, mert már Konstantinápoly külső területeit is fosztogatták. A szegények hadjárata Kisázsiában ért véget, ahol a törökök jól szervezett serege megsemmisítette Remete Péter és Walter csapatait. Walter a csatában elesett.
Remete Péter két német követője, egy bizonyos Gottschalk és Emicho von Leiningen gróf szintén egy sereg toborzása után indultak a Szentföldre. A Magyar Királyság felé csak Gottschalk indult, és mire a határra ért, túl volt jópár véres pogromon, több ezren lelték halálukat a keresztes vitézei által. Gottschalk és körülbelül tízezer fős serege Mosonnál lépett magyar földre, és gátlástalanul fosztogatott, az ellenállókat legyilkolták. Ennek a „keresztes” hadjáratnak Könyves Kálmán vetett véget, és Székesfehérvárnál megsemmisítette a németeket (a megsemmisítést szó szerint kell érteni, állítólag három fő élte túl a „csatát”). Egy Volkmar nevű német pap és szintén tízezres keresztes sereggel érkezett a határra, és Nyitránál készültek lemészárolni a város fizetni nem hajlandó lakosait. Ennek is a királyi csapatok vetettek véget, kegyetlenül elverték a németeket. Pár héttel Gottschalk barátjának elpáholása után érkezett meg egy jókora sereggel Emicho is. Kálmán megtagadta a sereg átvonulását az országon és a mosoni Duna hidat is lezárta előlük. Mérgükben elkezdték ostromolni Moson várát, és egy másik hidat építeni. Mikor hírét vették, hogy a királyi hadsereg közeledik, pánikba estek. Erre a mosoni vár védői is kicsaptak rájuk és istentelenül elverték a büszke kereszteseket. Emicho egészen hazáig futott.
A fentebb említett három német had hírmondói a később híressé vált Bouillon-i Gottfried seregéhez csatlakozhattak. A nyugati világban a három német keresztes had magyarországi megsemmisülése nagy hír volt, egyesek szerint isteni büntetés a kereszténység nevében elkövetett gyilkosságok miatt, mások szerint egy jel, miszerint Isten nem annyira kívánja ezt a Keresztes Hadjárat nevű erőszakexportot. Gottfried mikor saját, már kimondottan lovagi seregével a magyar határhoz ért, az elődjeinek gyalázatos tettei miatt csak jelentős magyar katonai kísérettel mehetett tovább, sőt, vezetéséből pár embert zálogul (igazából túszul) Kálmán fennhatósága alá helyeztetett, míg az átvonulás tart. Gottfried Pannonhalmán találkozott is Kálmánnal. Ő végül igen sokra vitte, 1099-ben Jeruzsálem keresztes elfoglalása után a Jeruzsálemi királyság első uralkodója lett.
Új hozzászólás