435 esztendeje, 1589. február 18-án kezdték meg a vizsolyi Biblia nyomtatását
A Károli-biblia vagy Károlyi-biblia a legrégibb fennmaradt teljes, magyar nyelvre lefordított Biblia. Első, 1590. évi kiadása a kiadás helyéről vizsolyi Biblia néven ismert. A ma használt, az évszázadok során átdolgozott, de archaikus nyelvi állapotát őrző változata az első fordító tiszteletére kapta a nevét. A fordítást Károlyi Gáspár és lelkésztársai végezték, a könyv kinyomtatásában pedig Mantskovits Bálint nyomdász segédkezett. A bibliafordítás 2015 januárjában bekerült a hungarikumok közé.
A Biblia teljes magyar fordítását és kinyomtatását Bornemisza Péter már korábban tervbe vette, amikor Mantskovits még nála dolgozott, erről 1580. február 18-án kelt levelének utóirata tanúskodik. A Szentírást Károlyi Gáspár református esperes, gönci lelkész fordította le, a munkálatoknak 1586-ban kezdett neki. Három év múlva el is készült a teljes fordítás. Károlyi három év alatt egyedül nem fordíthatta le az egész Bibliát; a fordítás nyelvének vizsgálata arra vall, hogy legalább három segítőtársa volt. Az Újtestamentum nyelvileg egységesnek látszik, ebből valószínűsíthető, hogy ezt a részt teljes egészében Károlyi fordította. A nyomtatást 1589. február 18-án kezdték meg a lengyel származású Mantskovits Bálint vezetésével, aki a nagy feladathoz Németalföldről hozatta a betűket, a papírt pedig Lengyelországból szerezték be. Mantskovits a nyomdáját Galgócról helyezte át Vizsolyba. A nyomtatás elkezdésekor még nem készült el a teljes fordítás, ezért Károlyi kéziratait az akkori diákok – köztük Szenczi Molnár Albert – laponként, gyalogszerrel hordták Göncről Vizsolyba.
1589. március 3-án Ernő főherceg és a királyi titkár, Faustus Verantius arról írt a szepesi kamarának, hogy Vizsolyban régi naptárt és más hasonló könyveket nyomtatnak, ezért Rákóczi Zsigmond segítségével betűit és könyveit kobozzák el. Rákóczi Zsigmond március 26-án a szepesi kamarán keresztül kérte, hogy engedjék meg a Biblia nyomtatását befejezni, és tagadta, hogy a nyomdász naptárnyomtatással foglalkozik. Rákóczi Vizsoly földesura volt, aki akkoriban még olyan kedvelt volt Bécsben, hogy meg tudta akadályozni a nyomtatás leállítását. További pártfogók voltak még: Ecsedi Báthori István, országbíró, híres imádságíró, valamint Drugeth Bálint – Ecsedi Báthori István sógora –, zempléni főispán és Magócsy Gáspár földbirtokos. A nyomtatást 1590. július 20-án fejezték be. Az eltelt 1 év és 5 hónap alatt 7-800 példányt nyomtattak.
A fordítás megnevezése szempontjából döntő, hogy a kiadások impresszumában évszázadok óta következetesen "Károli Gáspár" néven tüntetik föl a fordítót, aki ilyen névformában lett a Károli Gáspár Református Egyetem névadója is. A lelkész ugyanakkor latinosan, Caroli-ként írta a nevét, és valószínűleg "Károlyi"-nak ejtette, mivel a név szülővárosára, Nagykároly településre utal. Emiatt az tűnik legjobb megoldásnak, hogy "Károli-Biblia"-néven írjuk a könyvet, de Károlyi Gáspárnak a fordítót. Fontos ugyanakkor, hogy kiejtve akkor is "Károlyi-Biblia", ha "Károli"-nak írjuk: "A 16. században úgy írták: Károli, ám úgy ejtették: Károlyi. A király szót is királ-nak írták, de úgy ejtették: király." Ezt a gondolatot erősíti a Vizsolyi Biblia címlapján látható "Visolban" írásmód is.
A borítóképen a vizsolyi Biblia címlapja.
Új hozzászólás