civilizáció

Individuális népekké való tagolódásuk a 2. évezred végére (az a kor ez, mikor az achájok, vagy dórok megérkeznek Peloponnezoszba) már befejeződött, noha ők csak úgy emlegetik egymást, "a népek". A "nép" szó, abban az értelemben, hogy vérségileg, vagy egyéb alapon összetartozó embercsoport, szumirban éppúgy, mint az összes őstörök nyelvekben, szak, szaka, saag, sagga...

Talán elment az Orbán kormány esze, hogy ilyen evidens dolgot törvényben rögzít? Nem, nem, már Brüsszelből megjött a válasz, retorzió lesz emiatt. E téma ugyanis beletartozik azoknak az eszement liberális eszméknek körébe, ami az LMBTQ jogok és a gender kapcsán megfogalmazódott a nyugati világban. Ott már valójában egy gyerek sem lehet biztos abban, hogy fiú e vagy lány. A természetes férfi, nő alapú társadalmat felrúgták, azt állítják be természetesnek, ami természetellenes. Mindennek oka, hogy a nyugati világ csak a civilizációt fejlesztette, de Isten nélkül, így aztán már elment a józan esze is, ahogy ez ilyen esetben történni szokott, a Biblia szerint: „Belevesztek saját okoskodásaikba. Kérkedtek bölcsességükkel, és oktalanná váltak”(Róm1,19).

Mikor az európai társadalomtudomány a 19. században felállított egy történelmi értékelméletet, amely az ókori és a középkori népeket életformájuk alapján emberi értékükben; faji minőségükben osztályozta "letelepedett", tehát felsőrendű, és "nomád", tehát alacsonyrendű kategóriákká, nem vette észre azt az egyébként hangosan kiabáló tényt, hogy a kontinenseknek nemcsak parti régiója, hanem belseje is van, és az ókor kezdetén a nagy vizetlen térségek közlekedési lehetőségek híján teljesen lakatlanok voltak, vagy legfeljebb kisebb folyók, patakok vidékén apró fejlődésre képtelen diaszpórák vegetáltak rajtuk.