Duna-Tisza köze

Amikor a pusztán a mindent elsöprő szél kavarja a homokot s a portól nem lát semmit az emberfia, akkor az öregek összegyűlnek és a „néző lányokért” küldenek. Amikor Jazid és Szulde égi harcot hív, akkor a kunok némán, magukban imádkozva sorakoznak fel a homokbuckák között és így várják a „kuneső” végét, hogy a foggal született gyermek és a béna garabonciás kitöltse rajtuk ősi bosszúját…

1703 végére az Alföld nagy része a kurucok kezére került. Csak a Duna-Tisza közének déli része, valamint a Maros mente maradt császári kézen, itt a főként rác milíciákból álló határőrvidék épült ki, központjában Szeged várával. Johann Friedrich Globitz ezredes, a szegedi vár parancsnoka 3-400 főnyi német és mintegy 400 fős rác katonának parancsolt a helyőrségben. A kuruc uralom a Tisza vidékén Szolnok várára támaszkodott, így a kettévágott folyóközi területek folyton ki voltak téve a másik fél betöréseinek. Hol a kurucok, hol a rácok igyekeztek az ellenség kezén fekvő területeket prédálni. Rákóczinak tehát mihamarabb fel kellett lépnie a rácok ellen...