emlékezet

Ott álltunk a kocsma teraszán, a „nehezek”, a jassz vagányok, akik közben a háború miatt katonák lettünk, és nem szégyellettük a könnyeket. Az író, a „világcsavargó”, a kabaré- és színpadi szerző, a balegyenesek legjobbika, nincs többé… Háború volt. Borzalmas, senkinek sem jó háború. A Zokogó Majom ajtajára már régen lakat került, a vagányokból vén bunyósok lettek. Ám, ha magyar szót hoz felénk a kikötőből a szél, mi régiek, mind reá gondolunk…