Hargita megye
A Bákó Megyei Törvényszék csütörtökön kimondott ítéletében érvénytelenítette az úzvölgyi katonatemető román parcellájának az építési engedélyét, és a törvénytelen építmény lebontását rendelte el. Az ítélet kivonatát a romániai bíróságok portálján tették közzé. A törvényszéki határozat nem jogerős, a hivatalos közlés utáni 15 napban lehet fellebbezést benyújtani ellene...
A román kormány egy ideig csendben volt, érthető módon egyébként, hiszen lefoglalta a bársonyszékek, kinevezések körüli marakodás. Aztán azonban reagált, mégpedig a kormányszóvivő aranyszája útján. Az is igaz, hogy Dan Cărbunaru úr se csapott oda a kétkezi pallossal, hanem diplomatikusan csak annyit mondott, hogy a román kormány asztalán jelen pillanatban nincs egyetlen kezdeményezés sem, amely a személyi igazolványok kibocsátásának módosítására vonatkozik...
Augusztus 31-én ünneplik a román nyelv napját. Az ünnep alkalmából Klaus Iohannis államfő üzenetet is tett közzé, de nem csak ő, hanem Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is megfogalmazott egy (hát nem is tudom, hogyan fogalmazzak...) "üzenetet", amelyet a Facebookon tett közzé...
A Hargitán egy pillanatra megállott az idő, s tartotta magát a Görgényi-havasokon át. 1884. május 30-án - valahol a gyönyörű Sóvidéken - felsírt egy angyalarcú kisbaba, akit az édesanyja és édesapja már nagyon várt. Alig múlott az éjfél, mikor Parajd községben az élni vágyás erőst életre talált: Székely született Erdélyország közepén! Igen, valahogy így történt Vilmoska, a későbbi vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, majdani honvédelmi miniszter világunkra jövetele...
Az elsőfokú ítélet nem jogerős, a hivatalos közlés utáni 15 napban fellebbezést lehet benyújtani ellene. A törvényszék a Csíkszentmárton község és a Bákó megyei prefektus által indított összevont perben ítélkezett. Elfogadta Hargita megye és a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat belépését a perbe, elutasította viszont Dărmănești város perbe lépési kérelmét...
Az alapfokú döntés még idén áprilisban született. Hargita Megye Tanácsa nem rég meg is rendelte a településjelző négy darab kétnyelvű táblát, amelyeket az intézmény fenntartása alá tartozó, Úzvölgyébe vezető út mellett helyeznek majd el...
Mindezt a fasiszta, legionárius, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek, szimbólumok és tetteket, valamint az emberiség elleni népirtás és háborús bűncselekmények kultuszát tiltó sürgősségi kormányrendelet alapján. Az ügyben elsőként Tamás Sándort, Kovászna Megye Tanácsának elnökét idézték be a Bákó megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályára tanúként való kihallgatására, keddre...
A szélsőségesen magyarellenes hangvételű írásairól ismert helyi román napilapban megjelent közleményükben a román érdekek elárulásával vádolnak mindenkit, magyar és román önkormányzati képviselőket egyaránt, akik megszavazták a vonatkozó határozatokat. (Vásárhelyen a rendszerváltás után kialakult gyakorlat szerint paritásos elv alapján határoznak a szobor-állításokról: egy román, egy magyar.) Majd azon siránkoznak, hogy az említett szobor a város főterére kerülhet, mialatt a román Erdélyi Iskola vezéralakjait megörökítő szoborcsoport „kiűzetett” a középkori vár környékéről, amelyet már négy magyar vonatkozású hasonló műalkotás vesz körül...
Amint a Hotnews írja: Daniel Galbeaza ügyész a konfliktus nyomán kizárólag román nemzetiségű tanúkat hallgatott meg, és a nyomozást valamennyi vádpontban lezáró februári rendeletében egy sor valótlan állítást fogalmazott meg. Az egyedüli intézkedés, amit elrendelt, annak a láncnak és lakatnak a visszaadása volt, amellyel korábban a temetőkapu volt bezárva. Megállapította: a „Kifelé a magyarokkal az országból!” jelszó akkor minősülne gyűlöletkeltésnek vagy diszkriminációra való uszításnak, ha az a nyilvánosságnak, meghatározhatatlan számú személynek szólna...
Két adat alapján úgy tűnhet, mintha az egykor nagy országunk teljes szélességében, napkelettől napnyugatig az lenne a finnugrász régészek dolga, hogy a hun-magyar azonosságot tagadják, ráadásul ugyanazt a Hun vót, hun nem vót szlogent használván gúnyolódásra. Két adat persze kevés az általánosításhoz, arra azonban elegendő, hogy a jelenségre felfigyeljünk. A két régész életrajzából kiderül ugyanis, hogy mindketten az ELTE BTK neveltjei. Ott folyna egy ilyen sajnálatos eredményre vezető "nevelő" tevékenység, a magyar hagyomány elleni ellenségképzés és gúnyolódás? A nebulók, kikerülvén az életbe, csak azt folytatják, amit tanultak, amire az alma mater - szégyenükre - felkészítette őket. A két régész dolgozata látszólag ellenem íródott, engem próbál cáfolni. Azonban, ha az olvasó megismeri a válaszaimat is, akkor nyilvánvalóvá válhat, hogy csak az ELTÉ-n folyó kiképzőmunka és a két "szakember" kudarca lett e két régészdolgozat.