Jaroszláv

Kotogu regéi betöltötték az egész gyermekkoromat. Legelőbb azt gondolná az ember, hogy csupán a történelembe való jártasságot szereztem a vele való „tanórákon”, de ha felnőtt ésszel utána gondolok; tanításai, erkölcsi és mentális útmutatásokként is megállották a helyüket. Az öreg kun mondáinak szövése, okításainak következetessége a neveltetésem tudatos részévé vált, s meghatározták egész eddigi életemet...