Jézuska

Óh, csendes éj, nyugalmas éj, surrog a magnó, kazetta, énekelik gyönyőrűen, és énekelgettem velük együtt jómagam is .Minden renben, minden rendben, csitítgattam magamot. Hatalmába kerített egy valamiféle jóleső érzés és lassan belém fészkelte magát a békesség. A gyertyák fényénél sokáig néztem, bámultam a karácsonyfa ágacskámot. Egy idő után elkoppant a szemem, mint valamikor réges -régen otthon, a karácsonyfa alatt. -Angyalka, gyere vissza!- motyogtam álmomban...

Ez a karácsony valamiképpen másmilyen, mint a régi karácsonyok. Érzem, valami nincsen rendjén, mintha egy eddig nem tapasztalt érzés szorulna nyakam, szívem köré. Jobban megterheli szívemet- lelkemet, jobban próbára teszi gyarló emberi mívoltomot.  Nem tudom okát adni, régóta nem vártam ilyen erősen Jézuska megszületését, a Megváltónk eljövetelét...

Különösen a 70-es évektől, amikor a Kádári gulyáskommunizmus megalapozta a bőséges karácsonyi vacsorák lehetőségét, és a sok-sok ajándékot a fa alá. Dúskált ilyenkor a magyar minden jóban: halászlé került az asztalra töltött káposztával, sült malaccal és bejglivel. Mindenki örülhetett az ajándékba kapott Hélia-D vagy Fabulon kozmetikumoknak, Trapper farmernak, Alföldi cipőknek, Tesla lemezjátékoknak. Már senki nem emlékezett azokra a kommunista időkre, amikor még ünnep sem volt a karácsony...