Magyar Tanácsköztársaság

1918. szeptember 30-án hunyt el Budapesten Szabó Ervin, aki egyszerre volt a később róla elnevezett Fővárosi Könyvtár egyik megszervezője és – nem mellesleg – elszánt merénylő, aki meg akarta gyilkolni gróf Tisza Istvánt, az akkori miniszterelnököt. Szabó Ervin – eredeti nevén: Schlesinger Sámuel Ármin – 1877. augusztus 23-án született egy nem túl tehetős polgári családba, az Árva vármegyei Szlanicán...

100 éve annak, hogy mintegy két-háromezer komáromi hajógyári és győri vagongyári munkás, tatabányai bányász, kiszolgált katona, valamint sok helyi és környékbeli ember nem tudva belenyugodni abba, hogy a trianoni tragédia nyomán az egységes Komárom északi, történelmi része csehszlovák kézre került, az életük kockáztatása árán is megpróbálták visszafoglani azt, újraegyesíteni a várost...

Szemérmetesen, mint, a hogy a kommunisták szokták, »Ungár Henrik” írói álnév mögé rejtőzködve, amely alatt kétségtelenül a Becsbe emigrált magyar bolsevista népbiztosok egyike lappang, »A magyar pestis Moszkvában« címmel röpirat jelent meg itt, a mely élénk világot vet a III. Internacionalé üzelmeire, minden förtelmességére és a nagyhatalmú Kun Béla, nemkülönben bécsi elvtársainak züllöttségére. Az osztrák szociáldemokraták lapja, az Arbeiter Zeitung ma terjedelmes kivonatot közöl ebből a röpiratból...