magyarságkutató intézet
Török Miklós említette egy interjúban, hogy amelyik őshazába a genetika vezeti őket, ott a nyelvészek szerint nem beszéltek magyarul. Hiába tudjuk - teszem hozzá én - hogy a finnugrista őshazakonstrukciók sohasem voltak megalapozottak, a genetikusok mégsem tudnak nyelvészeti érveket megcáfolni pusztán a saját szakmai eredményeikre támaszkodva. A gének ugyanis nem rögzítik a nyelvet és az identitást. Közben a múzeumok polcain százszámra hevernek elolvasatlanul és felhasználatlanul a hieroglifikus nyelvemlékeink. Lenne tehát lehetőség az előrelépésre, a hasonló kudarcok elkerülésére és a felmerült nyelvi kérdés megválaszolására, ha a rovológiai szakismeretnek és az etikának nagyobb szerep jutna a Magyarságkutató Intézet konferenciáin.
Az egyik kérésem a Magyar Nemzeti Múzeumban letéti szerződéssel elhelyezett budapesti hun(?) jelvény - restaurálás ürügyével történt - barbár lereszelésének kivizsgálását célozta. Erre azóta sem kaptam választ, ebben a mostani levelében sem tért ki rá, bár a miniszter úr Önöket bízta meg a kivizsgálással.
A Magyarságkutató Intézet kötetei rovológiai téren nem csak bocsánatos tévedéseket, hanem közönséges és nyilvánvaló valótlanságot is terjesztenek, mert ebben a körben - a jelek szerint - mintha nem törekednének eléggé a szakmai hozzáértés és a tisztességes tömegtájékoztatás megfelelő szintjének biztosítására.
A hibás olvasataik következtében olyan nyelvtörténeti következtetéseket vonnak le a saját és az MKI nagyobb dicsőségére, amit értelmes és becsületes ember, vagy intézet arcpirulás nélkül aligha vállalhat. Szégyen, hogy ebben az akadémikus körben - a jelek szerint - egyetlen ember sem akad, aki megakadályozhatná a tökéletes hozzá nem értésről tanúskodó dolgozatok közpénzen történő sokszorosítását...
A magyar történeti hagyomány a napjainkig folyamatosan használt székely írást még az 1500-as években is hun-szkíta írásnak nevezi (Thelegdi/1598). Az akadémikus tudomány az 1849-es világosi fegyverletétel után az ótürk írás leszármazottjának minősítette, bár ezt sohasem támasztotta alá (Németh/1934). Az elmúlt évtizedekben végzett alternatív kutatás a hagyományt igazolta, kimutatva, hogy a székely írás nem átvétel, hanem a magyarság alkotása, amelynek kezdetei a kőkorba nyúlnak vissza...
„A lepoglavai pálos kolostor főoltára előtti sírból vett csontmintákból a sikeres DNS-kinyerés után a tegnapi napon meghatároztuk az egyénekre jellemző Y-STR DNS profilt, amelyek a két mintában megegyeznek. Ezáltal, a történeti forrásokat megerősítve, a genetikai adatok is az apa-fiú leszármazást mutatják..."
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, a kutatás kezdeményezője és megvalósulásának támogatója a helyszínen tekintette meg a feltárást. A miniszter kiemelte, hogy a leletek segítségével azonosítani lehet Mátyás király csontjait a székesfehérvári osszáriumban...
A fennmaradt krónikáink – a Képes Krónika és Kézai Simon Gesta Hungaroruma – arról tudósítanak, hogy az Abák Edtől és Edömönttől származnak, akik pedig nem mások, mint Attila király kisebbik fiának, Csabának a gyermekei. Ezért lehetett az Aba nemzetségből magyar királyt választani, hiszen ők is ugyanazon vérvonalból eredeztették magukat, mint Szent István, azaz Attilától...
Büszke lehet az a nemzet, akiknek ilyen ősei vannak, mint Atilla, Levedi, Ügyek, vagy Álmos, akik nem a maguk javát szolgálták, hanem magukat a közügyért adták! Turulok fiai! Büszkék most Égi Atyácskánál a hun ősök, hogy ilyen utódaik születtek, kik életüket nem féltve harcolnak elődeik vérrel megvívott tősgyökeres jogán!
A Neparáczki Endre és munkatársai által korábban kimutatott hun, avar, honfoglaló magyar férfi ágú genetikai vonal nagy valószínűséggel az ázsiai hunokra vezethető vissza. A közlemény megállapította, hogy ezen adatok megerősítik a 18. század óta vitatott tézist, miszerint az európai hunok az ázsiai hunok leszármazottjai. Tehát néhány ázsiai hun apai és anyai vonal is visszavezethető egy közös ősre, amely megtalálható az európai hunokban, az avarokban, a mongolokban, a honfoglaló magyarokban és a Turul-dinasztiában...