népszokások
Egész nyáron kihalt volt az utca. Csak az öregek, meg a gyermekek maradtak otthon. Ők vigyáztak az életre. Minden dolgozó lélek ilyenkor a mezőn volt, kora reggeltől egészen a csorda hazatéréséig. Az én jó anyám már hajnalba megfőzte az ebédet. Ellátta az állatokat. Összekészítette a déli elemózsiát. Az ételhordót csak addig merte levessel , hogy útközbe ki ne loccsanjon...
Szombaton tartották a csíksomlyói hegynyeregben az Ezer Székely Leány Napját. Bár a tavalyihoz hasonló, visszafogott ünnepségre kerülhetett csak sor a kilencvenedik évfordulón, mégis bőven meghaladta az ezer főt a kilátogatók száma, akik közül több hagyományőrző szekereken és lóháton is érkeztek. A késő délelőtt kezdődött ünnepségen előbb Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere mondott köszöntőt, amelyben elismerte, hogy sokkal nagyobb öröm lett volna a tájegységenként közösen felvonulni a Hármashalom oltárhoz...
Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. A húsvét előtti 7. nap, míg a farsangi ünnepkör vége után a 40. nap. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be...
A szokások közül egyik legismertebb az ólomöntés volt, amikor a frissen öntött ólom formájából jósoltak a lányok jövendőbelijére. Eladósorban lévő lányok közkedvelt foglalatossága volt ilyenkor a gombócfőzés. 13 gombócból tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis papírcetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre...
A Krisztus előtti eredetű ősi magyar karácsonyt mi magyarok honosítottuk meg a Kárpát-medencében. A velünk kapcsolatba került szláv népek mind a magyarból vették át a “karácsony” szót is. Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi történész, később száműzetésben élő író, az általa lefordított 12-13. századi inkvizíciós jegyzőkönyvek alapján jut arra a meggyőződésre, hogy a magyarok őseinek hitvilágában is a legnagyobb ünnep a karácsony volt, már jóval Jézus születése előtt, és ennek az ünnepnek a jellegére a Karácsony szó utal, amely mélly hangalakjában a kerecsen(y)sólymot idézi...