Nyugat-Európa

Egy békeszerződés nem rózsaszín leányálom, legalábbis a vesztes fél szempontjából sosem az. Ezt úgy nagyjából az ókor óta pontosan tudhatjuk, mikor a gallok Brennus vezetésével betörtek a Római Köztársaságba. A hadisarc lemérésénél a gallok megcinkelték a mérleget, és ezt nem is nagyon titkolták. Amikor a római küldöttség tiltakozott ez ellen, Brennus a legenda szerint a képükbe nevetett, és így szólt: „Vae victis!”, azaz „Jaj a legyőzötteknek!”. És a kardját a mérleg serpenyőjébe dobta…

Az 1919-es Párizs környéki békeszerződések alakították ki az első világháborút lezáró kényszer-békerendet, amely jogilag rögzítette az antant győzelmét a központi hatalmak felett, és amellyel létrejött a háborút követő új világrend, amely azonban nem bizonyult tartósnak, és kevesebb, mint 20 év alatt összeomlott. A békeszerződést előkészítő politikai tanácskozásokra és szakmai megbeszélésekre nem hívták meg sem a központi hatalmak (illetve azok utódállamai), sem az orosz polgárháborút megnyerő bolsevikok képviselőit...

Vlagyimir Zelenszkij, aki Európa legszegényebb országának elnöke, problémák sokaságával találja magát szembe. Ide értve, keleten, az orosz szeparatizmust, az újjáéledő populizmust és az elképesztő méreteket öltött klientúra-hálózatot a parlamentben, a zéró külföldi befektetéseket, a korrupt bíróságokat, az oligarchák seregét, illetve a Nyugat elragadtatással teli, ám álhatatlan figyelmét...

"Csak idő kérdése, hogy mikor vonják meg a nekünk járó pénzeket, és nem építhetjük a magyar jövőt egy olyan kiszolgáltatottság helyzetre, amiben balliberális brüsszelita politikusok döntenek a mi életünkről. Fel kell készítenünk hazánkat elsősorban gazdaságilag arra, hogy akár már 2030-ban elhagyhassuk ezt az egyébként is a szakadék felé rohanó bagázst..."

Ez már nem az az operett, és nem is Johann Strauß írta. Ez, egy felfoghatatlan dráma, amit az emberi ostobaság – a normálistól teljesen eltérő –, Európai Uniós eszmeiség ír és rendez: az az eszmeiség, amely a Willkommen Flüchtlige-t, a betolakodó pogány hadsereg befogadását, a liberalizmus őrült, és minden értéket – ezekkel együtt értéktelen önmagát is – felemésztő világ-diktatúra elfogadását erőlteti. Ma még csak London, Párizs, Bécs, de holnap Budapest, Kassa, Újvidék és Brassó is áldozattá válik, mert bár beszélünk, de nem cselekszünk. Beszélünk, kerítésünk is van, de már a spájzban vannak a terroristák, azok pedig nem is bujkálnak, akik kinyitották nekik a spájz ajtaját…

Hazánkban évek óta rendezik több-kevesebb sikerrel a silányabbnál silányabb kormány-buktatós, vagy éppen kormány-lejáratós darabokat. Az anyagi támogatást befolyásos külföldi producerek biztosítják. A szereposztás rendkívül változatos, játszott már főszerepet, a teljesség igénye nélkül: Gyurcsány, Hadházy, a színművészetiről kibukott faltörő Ágika, vagy a felkapaszkodott kisebbségi óvó néni, Bangó művésznő stb. A külföldi szereposztás nem kevésbé változatos: DKné, Újhelyi, Cseh Katka, Donáth és az újabban inkább hazai szerepeket vállaló Niemandmüller...

A liberális diktatúra napról napra fokozódik. Újabb és újabb híreket hallunk Nyugatról, de itthon is igyekszik felzárkózni a hazai baloldali ellenzék a „progresszív” irányzat abszurditásaihoz. Nemrég jött a hír, hogy Franciaországban eltörölték a jobboldali irodalmat és történelmet. Bár lehet, hogy nem is jobboldalinak kellene nevezni, hanem a normalitásnak. A francia egyetemek közöttük a Sorbonne valóságos kiképző központja a liberális gondolkodásnak, a minap már listát adott ki a baloldali kötelezően bevezetendő irodalomból, miközben törölték az eddigit. A történelem oktatása hasonló cipőben kezd járni, a bevezetendő könyvek a kolonizációval foglalkoznak, sorolják a fehér francia bűnlajstromot, miközben kihagyják, hogy helyi rabszolgaság is volt és az arabok is jelentős részt vállaltak a rabszolgaság gyakorlatában...