oláh

A védelmi miniszterből a keserűség és a cinizmus is kibuggyanhatott, amikor az amerikaiak tájékozatlanságára kente, hogy a stratégiai fontosságú támaszpontról csak úgy el lehetett lopni a jenki katonák orra alól 2 millió dollárnyi üzemanyagot. Még november végén házkutatásokat végzett a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség egy bűnszervezet tagjainál, akik éveken át lopták a gázolajat az Amerikai Egyesült Államok Konstanca megyében kialakított légi támaszpontjáról...

Talán az 1784. őszén kitört erdélyi román parasztfelkelés alkalmával hangzott el nyilvánosan először: „Feljött az oláhok csillaga, menjenek a magyarok Scythiába, mivel ők régibb lakosai a hazának!”. És akkoriban kezdtek dédelgetni egy tervet, egy új állam tervét: „Ez az állam, amelynek a római időkben Dácia volt a neve, Moldvát, Havasalföldet és Besszarábiát foglalná magában oly fejedelem alatt, aki a görög keleti felekezethez tartozik.”

A sepsiszentgyörgyi rendezvényre pénzadományokat is gyűjt a kezdeményező, amiből két molinót készíttet a tervek szerint, amelyek a román hadsereg 1916-os Kárpátokon való átkelését és az 1918-as gyulafehérvári gyűlését fogják ábrázolni. De vettek több mint száz román zászlót, és két kórust szállítanak Sepsiszentgyörgyre. Az egyesület képviselőjét szerdán délelőtt rendelték be a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalba meghallgatásra...

Nagyenyed egy alig 16 A forradalom és szabadságharc idején járunk, amikor az 1848. május 15-17 között tartott román nemzetgyűlés határozatot fogadott el. Ez egyrészt az áprilisi törvényekben megfogalmazottnál jóval radikálisabb jobbágyfelszabadítást, másrészt a románság negyedik nemzetként való elismerését követelte...

A következő évben már mint a székely autonómia napja íródott be a naptárba október utolsó vasárnapja, s azóta is ekként tartjuk számon. Az elmúlt években e napon Kárpát-medence szerte lobbantak fel a lángok, kifejezve ezzel is a magyar egységet, a székelyek ügye iránti szolidaritást. Nem lesz ez másként idén sem. Ezúttal tehát október 25-én kerül sor az akcióra...

A Tisza túlsó partjára húzódtak már az oláhok, de ott még most végzik az utolsó harácsolásokat és az utolsó napokban igyekeznek a hónapokon át sanyargatott magyaroktól az utolsó falatjukat is elharácsolni. A szabolcsiak, akik több mint fél esztendeje sínylődnek az oláh megszállás alatt, ezeket az utolsó napokat viselik el legnehezebben. Ugyanis a oláhok most, hogy el kell hagyniok a dúsan fizető magyar várost, nem bírnak rablási vágyukkal. Odaát a Tiszán bátrabban mozognak, mint itt, mert köztük és a magyar csapatok között ma még ott van a kiáradt Tisza széles árja...

A seregcsoport augusztus 22.-én a Radnai szoroson át, ugyanott, ahol az 1241. évi nagy invázió történt, Erdélybe benyomulva és a határőrcsapatokat visszanyomva, a főoszloppal a Szamos völgyén át Désnek, a mellékoszloppal Besztercén át Kolozsvárnak tartott. Maga Rakovica Mihály vajda moldvai hadával Besztercénél állapodott meg. A mindkét irányban néhány ezer főnyi csoportokban előnyomuló tatárok rendes szokásuk szerint mindjárt tűzzel-vassal fogtak hozzá az általuk ellepett vidékek pusztításához...

Furcsa lesz, amit írok: örülök az oláh alkotmánybíróság döntésének, amely szerint nemzeti ünnep lett Trianon emléknapja Romániában. Miért örülök? Mert ők maguk tettek arról, hogy mi magyarok emlékezzünk… Ami nekik ünnep, az nekünk a feledést egyszer, s mindenkorra kizáró ok. Valahol pedig, példát is mutatnak nekünk, hiszen mi mindig elnevezzük a minket sértő, bántó, megalázó dolgokat valami olyannak, ami nem sérti azokat, akik minket megaláznak, sértegetnek, sárba taposnak...