szentírás

A magyar ember, kivált az utóbbi évtized biztosította jólétében mindennel elégedetlen. Mindent jobban tud, mindent kritizál, és semmi sem tetszik neki úgy, ahogy van. Ez jellemző összeférhetetlen, a kákán is csomót kereső társadalmunkra, az Eucharisztikus Kongresszust illetően is. Nem tetszik a zene, nem tetszenek az előadók, a programok, nem tetszik semmi… Igaz, ami ízlés kérdése, az ízlés kérdése...

Május első vasárnapja nemcsak a földi anyákról szól, hanem az égi édesanyáról, Szűz Máriáról is. Tudjuk a Szentírásból, hogy Mária ott volt a kereszt alatt Fia szenvedésekor, Jánossal a „szeretett tanítvánnyal” együtt. Jézus a keresztről még rendelkezett, azt mondta Jánosnak: Íme, a te anyád!” Máriának: Íme, a te fiad!”. Ettől kezdve lettünk mi mindannyian Mária az Égi édesanya gyermekei. Az Egyház tanítása szerint, az Énekek éneke is róla szól: „Kelj föl kedvesem, gyere szépségem!

A Kárpát-haza ünnepel. Hiszen Karcagtól, Szatmárnémetin át, Kézdivásárhelyig magyar polgármestereket választott a magyar-, és a székely nép. Ünnepelhetünk tehát… de nem sokáig, hiszen sok még a dolgunk 2022-ig! Az ünnepet pedig, kezdjük hálaadó imával, mert ezt a lehetőséget bizony kaptuk, mint a beteg a gyógyszert, mint a gyászoló a vigasztalást. Hiszen ebben a Kárpát-hazában az elmúlt hónapokban csak a kétkedést, a szomorúságot, a hitehagyást, az elbizonytalanodást lehetett tapasztalni, Pozsonytól Brassóig...