Szolnok

Az 1848-as forradalom után a Szent Korona jelentősége megnőtt. Az 1848-ban megválasztott első népképviseleti országgyűlés már vizsgálóbizottságot küldött ki félvén, hogy az Ausztriába távozó István nádor azt magával vitte – ami álhírnek bizonyult. Szeptember 28-án ismét elterjedt a Korona ellopásának híre, ám Ürményi Ferencz, az akkori egyetlen koronaőr parancsnok megcáfolta a hírt és mindent rendben talált...

Erdély sorsa, illetve János Zsigmond helyzete évtizedekig nem volt rendezve. Szapolyai János király fia választott királyként használta az uralkodói címet, noha sosem koronázták meg. Erdélyi uralmát Szülejmán 1541-es döntése biztosította, és látszatra független, valójában azonban a Portától függő, neki adóval tartozó vazallusként működött. Országának viszonya a Magyar Királysághoz nem volt rendezve, bár több korábbi szerződés (váradi béke, gyalui és nyírbátori egyezmény) is biztosította a Habsburgok uralmát Erdély felett. 1551 és 1556 között valóban megszállták I. Ferdinánd hadai Erdélyt, János Zsigmond és anyja, Izabella Lengyelországban talált menedéket...

1703 végére az Alföld nagy része a kurucok kezére került. Csak a Duna-Tisza közének déli része, valamint a Maros mente maradt császári kézen, itt a főként rác milíciákból álló határőrvidék épült ki, központjában Szeged várával. Johann Friedrich Globitz ezredes, a szegedi vár parancsnoka 3-400 főnyi német és mintegy 400 fős rác katonának parancsolt a helyőrségben. A kuruc uralom a Tisza vidékén Szolnok várára támaszkodott, így a kettévágott folyóközi területek folyton ki voltak téve a másik fél betöréseinek. Hol a kurucok, hol a rácok igyekeztek az ellenség kezén fekvő területeket prédálni. Rákóczinak tehát mihamarabb fel kellett lépnie a rácok ellen...