Gyulaffy László szerencsétlen története

Szőnyi Balázs írta 2020. 05. 26., k - 14:53 időpontban

1561 tavaszán a Balaton vidékén jelentős hadmozgások indultak. A magyar végváriak Somogyba száguldottak, míg a fehérvári törökök feldúlták Zalaszántót, majd rajtaütésszerűen bevették Hegyesd várát és megszállták Tapolcát, ahol palánkot emeltek.

Gyulaffy László szerencsétlen története

Májusban Gyulaffy László tihanyi kapitány készült Polgárdi falu ellen, mert ott épp akkor vásári sokadalmat tartottak. A vállalkozás sikertelen maradt, ezért inkább Veszprém ellen fordultak. A veszprémi vár török katonái azonban „az paraszt emberektül megtudták” a tervet – írta Ormány Józsa sümegi kapitány Csányi Ákos kanizsai tiszttartónak. „Én azt hiszem, hogy még csak el sem indultak volt, amikor tuttára volt az töröknek, mert mikor az magyarok valahová akarnak készülni, az nem titok, hanem azonnal minden ember tuggya!”

A balul sikerült portya után Gyulaffy vitézeivel, valamint a Pápáról érkezett 400 gyalogossal Lovas faluba vonultak, ahol lakomázni kezdtek. A veszprémiek azonban riadóztatták a fehérvári törököket, akik nyomban a magyarok után eredtek. És míg azok mulatoztak, a törökök rajtuk ütöttek.

Azon közben elérkezik a fejérvári török és ott verik őket, hogy az négyszáz gyalogból kétszázat vágtak le, amint nekem azon ember mondgya, az ki ott volt az Gyulaffy uram népével és Gyulaffy uram harmad magával szaladt el, csak mint ez ember mondgya. Az magyarok igen vesznek a lakás [ti. lakomázás] miatt, mert soha nem lehet az magyar had részegség nélkül, mert csak csatára menjen is, azonnal meg kell valahol részegedni...

– summázta Ormány a szomorú tanulságot.

Gyulaffy László szerencsétlen története

A kétszáz elesett mellett a többi gyalogos fogságba esett vagy elmenekült. Gyulaffy néhány emberrel tudta magát kivágni a török gyűrűből és Tihanyba menekült. Megintcsak Ormányi kesergett ezen: „Az magyarok igen vesznek az nagy lakás [ti. lakomázás] miatt; mert soha nem lehet az magyar had részegség nélkül. Csak csatára menjen is, azonnal meg kell valahol részegedni…

Az Gyulaffy uram félő, hogy elveszti egy nap magát, ki kár volna; de senki szavát nem fogadja!” A foglyok közül néhányat később Budán láttak viszont. Hamza fehérvári bég segítséget kért a budai pasától egy nagyobb vállalkozásra, Szentgrót megtámadására, de ez sikertelenül végződött, a sereget a sümegi magyarok szétverték.

Új hozzászólás