A híradásokban már hosszú ideje fordul elő rendszeresen Észak-Korea és annak diktátora Kim Dzsongun, aki atomprogramjával, nukleáris fegyvereivel és kísérleti atomrobbantásaival állandó fenyegetésben tartja két szomszédját: Dél-Koreát és Japánt, sőt közvetett módon az USA -t és az egész világot is. Legutóbb, szeptember harmadikán egy becslések szerint 160 kilotonnás atom-, vagy hidrogén bombát robbantott fel (felszín alatt). Összehasonlításul: Hirosimára 15 kilotonnás, Nagaszakira pedig 21 kilotonnás bombát dobtak az amerikaiak 1945 augusztus 6-án és 9-én.
A különböző kutatóállomások más-más erejűre becsülik a szeptemberi robbantás hatóerejét. A legelső mérésekből még 100 kilotonnára következtettek, majd az amerikaiak valószínűsíteni kezdték, hogy valójában 250 kilotonna lehetett. Végül a 160 kilotonnában maradt a legtöbb szakértő. (Az USA és Oroszország egyébként 20-50 megatonna közti - azaz 20-50 ezer kilotonnás bombákat is robbantott már. A Szovjetuniónál a rekord a "Cár-bomba" volt, mely 50 megatonnás erővel robbant 1961 október 30-án, Novaja Zemlja felett, az amerikaiaknál pedig a Castle Bravo a csúcs, mely 15 megatonnás pusztító detonációt csinált 1954 március 1-jén a Csendes-óceáni Marshall-szigeteken. Ez 60 -szor volt nagyobb az Észak-koreaiak szeptemberi bombájánál.)
A 25 millió lakosú (120 ezer km2-es) Észak-Koreában erős kommunista diktatúra van, szinte mindenki katonai szolgálatot lát el (így vagy úgy) ami miatt a világ egyik legnagyobb létszámú hadserege áll a diktátor, Kim Dzsong rendelkezésére. (Létszám terén az 5. legnagyobb a Földön.) Ugyanakkor nagy kérdés, hogy meddig megy el fenyegetéseivel és hová fajulhat a válság.
A Távol-keleten fekvő, Kína és Japán közé ékelődött, hazánknál két és félszer nagyobb Koreai-félszigeten a Krisztus utáni 7. században jött létre először egy Kínától elkülönülő önálló állam. Korea középkori történelmét két dinasztia határozta meg: a Korjol és a Csoszon dinasztia. Az előbbiről kapta nevét az ország, az utóbbi pedig 500 éven keresztül uralta a félszigetet, egészen 1910 –ig. Bezárkózó, világtól elzárt kultúra virágzott Koreában, melyet időről időre kínai vagy japán támadások értek. Végül 1910-ben a világhatalommá válás útjára lépő Japán véglegesen annektálta a félszigetet, azaz saját közigazgatási területének nyilvánította. A második világháború alatt azonban (1943-ban) a Japán ellen hadat viselő szövetségesek (USA, Anglia, Szovjetunió) kinyilvánították, hogy: Koreának vissza kell kapnia 1910 előtti teljes függetlenségét.
A koreai háború (Észak-Koreában: "honi felszabadító háború"; 1950. június 25. – 1953. július 27.) Dél- és Észak-Korea közötti háború volt, amelyben az Amerikai Egyesült Államok által vezetett ENSZ erők a déliek, míg Kína a Szovjetunió támogatásával az északiak oldalán harcolva vett részt. A háború kiváltó okai Korea második világháborút követő megosztottsága és az ekkorra elmélyülő hidegháború voltak, amelynek ez volt az első fegyveres konfliktusa.
A Koreai-félszigetet Japán 1910-ben annektálta, és a második világháború végéig uralma alatt tartotta. A Szovjetunió, mely 1945 augusztusában üzent hadat Japánnak, az amerikaiakkal megegyezve a 38. szélességi fokig szállta meg a területet, míg az ettől délre eső részt az amerikaiak. 1948-ra ennek következében két külön kormányzat jött létre, mindkettő Korea legitim kormányának tartotta magát, és egyikük sem tekintette a kialakult határt véglegesnek. A konfliktus akkor vált nyílt háborúvá, amikor 1950. június 25-én az északi csapatok – kínai és szovjet támogatást élvezve – támadást indítottak Dél-Korea ellen. Ugyanezen a napon az ENSZ BT inváziónak minősítette az északi támadást és azonnali tűzszünetre szólított fel. Június 27-én a szervezet 83. számú határozatában döntött egy nemzetközi ENSZ kontingens felállításáról és kiküldéséről, amely 90%-ban az Egyesült Államok, valamint húsz más ország által felajánlott fegyveres erőkből állt össze.
Magyarul: a nagyhatalmak összehozták a bulit... kisakkozták, hogy a felek egymásnak essenek, testvér a testvérrel viaskodjon, pusztúljon a turáni nép, a hunok leszármazottai, testvéreink...
A rosszabbul felszerelt és kisebb létszámú déli haderő súlyos veszteségeket szenvedett a háború első két hónapjában, így az ország nagy részét feladva visszavonulni kényszerült a puszani hídfő területére. A puszani hídfőállás megszilárdítása után az amerikai haderő partraszállást hajtott végre Incshonnál, és a délkeleti erőkkel egyesülve az északi katonák jelentős részét elvágták az utánpótlástól. Az ezután megindított offenzívában elfoglalták az északi fővárost, Phenjant és november végére a kínai határnál lévő Jalu folyóig szorították vissza az északi erőket. Ekkor Kína beavatkozása fordította meg a hadi helyzetet, az eredeti határ közelébe szorítva vissza az ENSZ erőket, ahol állóháború alakult ki a konfliktus elkövetkező két évében. A háború hivatalosan a panmindzsoni fegyverszünet megkötésével ért véget 1953. július 27-én, amelyben a határvonalat az eredetihez közel húzták meg, és létrehozták a koreai demilitarizált övezetet.
Jogilag máig tart a háború, mivel a felek csupán tűzszünetet kötöttek 1953-ban, amelynek felmondásával Észak-Korea 1994 óta már legalább hat alkalommal fenyegetett, és végül 2013 márciusában hivatalosan fel is mondott.
Remélhetőleg "egyelőre" nem lesz újabb koreai háború... Kim Dzsong Un észak-koreai vezető felfüggesztette a Dél-Korea elleni katonai cselekvési tervek végrehajtását - jelentette a phenjani rezsim szócsövének tartott KCNA hírügynökség kedden. Kim a kormányzó Koreai Munkapárt központi katonai bizottságának videókonferenciával tartott ülésén elnökölt, itt jelentette be a halasztást.
Észak-Korea az elmúlt hetekben heves kirohanásokat intézett déli szomszédja ellen. Múlt kedden jelentette a KCNA, hogy a hadsereg fontolóra vette a bevonulást a két Koreát elválasztó fegyvermentes övezetbe, és a vezérkar vizsgálja az arra vonatkozó cselekvési terveket, hogy "erődítménnyé" változtassák a határvonalat, és tovább fokozzák a hadrafoghatóságot a Déllel szemben. Észak-Korea még aznap felrobbantotta a keszongi Korea-közi összekötő irodát, és katonákat vezényelt korábban kiürített őrhelyekre a demilitarizált övezetben.
A vezérkar fenyegető közleménye négy nappal azt követően jelent meg, hogy Kim Dzsong Un húga katonai akcióval fenyegette meg Dél-Koreát, amiért szerinte nem tesz semmit a dél-koreai aktivisták szórólapkampánya ellen.
Kim Jo Dzsong, aki az észak-koreai kormányzó Munkapárt központi bizottságának első osztályvezető-helyettese, már korábban is arra figyelmeztetett, hogy amennyiben nem ér véget a dél-koreai szórólapkampány, a katonai feszültség csökkentését célzó 2018-as egyezmény felmondása mellett Phenjan bezárhatja a Korea-közi összekötő irodát, valamint leállíthatja a keszongi ipari park működését, amelyek a két Korea közötti békés viszony talán legfontosabb szimbólumai.
Észak-koreai disszidensek és más aktivisták az elmúlt hetekben apró hőlégballonok segítségével szórólapokat juttattak át Dél-Koreából a határon, ezekben erőteljesen bírálták a phenjani rezsimet és a katasztrofális emberi jogi helyzetet. Szöul korábban igyekezett megakadályozni az évek óta tartó szórólapkampányokat, de szólásszabadságra hivatkozva nem tiltotta meg azokat.
Phenjan hétfőn bejelentette, hogy 12 millió röplapot szór szét Dél-Korea felett, és visszaállítja a határon a propaganda-híradásokat sugárzó hangszórókat, amelyeket a két ország közötti katonai feszültség csökkentését célzó 2018-as egyezmény aláírását követően szereltek le.
Észak-Korea mintegy húsz hangszórót el is helyezett a fegyvermentes övezetben, de a Yonhap hírügynökség szerdán meg nem nevezett katonai forrásokra hivatkozva közölte, hogy tíz ilyen berendezést már leszedtek Kim Dzsong Un bejelentése után.
Új hozzászólás