Sabin Gherman román újságíró a Figyelőnek adott interjújában Románia föderalizálásának szükségességéről és a kisebbségekkel való békés együttélés kivívásáról beszélt. Gherman szerint amit a jelenlegi bukaresti elit művel, az nem más, mint Erdély kirablása, kultúrájának lerombolása. A pártalakításon is gondolkodó Sabin Gherman véleménye, hogy az erdélyi kulturális emlékeket meg kellene őrizni, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a regionális tudat erősítésére. Az Erdély autonómiájáért harcoló újságíró kifejtette, hogy a nemzetiségek közötti együttműködés lehet a kulcs az autonómia megvalósításához, de hangsúlyozta, hogy ezt semmiképpen sem asszimiláció útján képzeli el, hanem egymás kultúrájának és hagyományainak tiszteletben tartásával.
Évekkel ezelőtt írta meg a román publicista a legendás, “Elegem van Romániából, Erdélyemet akarom!” című kiáltványát. Azóta a fősodratú bukaresti média és politika fő hazaárulója, és persze a magyarok, meg a maroknyi (de azért egyre több) valóban erdélyi identitással bíró román kedvence. A foter.ro tudósításából kiderül: Kolozsváron ismét szép mélyütést vitt be a román soviniszta szemléletmódnak.
A transzilvanista fenegyerek, a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem hallgatói önkormányzatának meghívására tartott előadást. Már az elején beszólt az erdélyi autonómia-petíciót egy mozdulattal szőnyeg alá söprő Klaus Iohannis elnöknek.
Gherman szerint “lesújtó, hogy az államfőnek el kell magyarázni, mi fán terem az önrendelkezés”. Rámutatott, hogy a román politikai elit évek óta a decentralizációról, a régiók nagyobb önállóságáról beszél, ám amikor ezt valahol meg is akarják valósítani, azt az “ország egysége elleni támadásként” értelmezik és elutasítják.
Érdekes, hogy követendő példaként nem is a baszkföldi, vagy a dél-tiroli autonómiát hozta fel (nyilván tudva, hogy ezeket a modelleket Bukarest soha nem fogadná el), hanem a lengyel vajdaságok rendszerét, amelyben sokkal nagyobb szerepe van a helyi szintű döntéshozatalnak.
A többek közt Székelyföldet is feldaraboló “fejlesztési régiókat” súlyos tévútnak tartja, mert azok határait a történelmi hagyományokat semmibe véve “úgy húzták meg, mint az afrikai gyarmatokét.”
Gherman úgy véli, Erdélyben nincs külön magyar autonomista ügy, és román autonomista ügy. Az önrendelkezést csak összefogva lehet kiharcolni. Elképzelése szerint Romániát kilenc történelmi nagyrégióra kellene bontani, ezek a következők lennének:
Máramaros
Partium
Erdély, Bánság
Havasalföld
Olténia
Bukarest
Dobrudzsa
Moldva
Bukovina.
Ezeken belül létrehoznának kisebb, különleges jogállású régiókat, “autonómiákat az autonómián belül”. Gherman három ilyet nevezett meg:
Székelyföld
Duna-delta
Zsil-völgye
Tusványos
Ghermannak akkor sem remeg meg a keze, ha a román történelmi mítoszokhoz kell hozzányúlni. Szerinte a “románok ezer éves elnyomása” hamis legenda. Rámutatott, hogy a két legnagyobb parasztfelkelést két magyar, Budai Nagy Antal és Dózsa György vezette. Ha a románok olyan brutálisan el voltak nyomva a középkorban, miért nem ők lázadtak fel? – teszi fel a kényelmetlen kérdést.
Ám az igazi atombombát akkor dobta le, amikor Székelyföldről beszélt. Elmondta, hogy amikor egy alkalommal a családjával Tusványosra utaztak, a fia megkérdezte tőle: Apa, átmentünk másik országba? Itt minden olyan tiszta és rendezett! Gherman nem tudja elképzelni Erdélyt magyarok nélkül. Sőt, szerinte a régió szellemiségének igazi letéteményesei ők. Ha a magyarok nem lettek volna, ma Erdély sem létezne. Úgy járt volna, mint Moldva, amit az 1878-as egyesülés (ekkor olvadt össze a másik román fejedelemséggel, Havasalfölddel) után Bukarest letarolt. Itt viszont még megmaradt az erdélyi identitás.
Alaposan kiosztotta az RMDSZ-t is, amely szerinte csak politikai és gazdasági haszonszerzésből, a választási kampányok idején foglalkozik az autonómiával: A koalíciós tárgyalásokra az autonómiával mennek be, de fakitermelési engedéllyel jönnek ki. Úgy véli, egy olyan pártra lenne szükség, amelyben magyarok, románok és németek együtt küzdenének Erdély autonómiájáért.
Gherman nem tett lakatot a szájára akkor sem, amikor a nemzetközi helyzetről beszélt. Úgy véli, a kelet-ukrajnai konfliktus fő felelőse a Janukovics megbuktatása után hatalomra került kijevi vezetés, amelynek “első dolga volt, hogy megnyirbálja a nyelvi jogokat és a helyi közösségek autonómiáját.”
Ha a román állam stratégiai horgonyoknak fogja tekinteni a Bukaresten kívüli régiókat, ha ugyanabban az undorító közigazgatási vazallusságban tartja majd őket, akkor a román államnak gondja lesz. Egyelőre maga a Győzelem-palota (a kormány székháza – szerk.megj.) az egyetlen szeparatista pont Románia térképén – egy olyan kormány fösvény magányossága áll szemben a Bariera Vergului-on túli emberek (a tágan vett bukaresti belváros széle – szerk. megj.) törekvéseivel, amely állandóan annak az országnak a sokszínűségétől retteg, melyet állítólag irányít. Vagy beszéljünk a mai napról, vagyis a kormányon lévők által fogcsikorgatva hajtogatott RoExitről a többiek Európai Unióban maradási óhajával szemben. Mit gondolsz, mi fog történni? Majd a teleormani szultánok előtt fogunk hajbókolni? Passz!
A dolgok tényleg egyszerűek, csak el kell fogadnod az identitás becsületes megosztását, el kell egy kicsit gondolkodnod azon, hogy a sokszínűség többletérték, de egy olyan országon is el kell gondolkodnod, melyet száz éve egyszerűen olyan alakok vezetnek, akik szintén száz éve nem olvastak egyetlen könyvet sem. Nafene, könyvet mondtam? Na, ez az igazi árrrulás!
Új hozzászólás