Kerelőszentpál Árpád-kori település. Nevét 1332-ben Sanctus Paulus néven említik először. A 16. században Alárdi Ferenc építtette várkastélyát. Itt volt 1575. július 19-én a kerelőszentpáli csata Báthory István fejedelem és Bekes Gáspár serege között. Báthory István megverte a Habsburgok által támogatott Bekes Gáspár hadait. A menekülők egy része Báthory csapatai elől a várkastélyba menekült, de a fejedelem azt is elfoglalta, majd leromboltatta.
A kerelőszentpáli csata (szentpáli ütközet) 1575. július 9-én zajlott le Báthory István és Bekes Gáspár serege között, az időpontok tekintetében elég bizonytalan, hogy 9-én vagy 19-én.
1571 óta Báthory István ült Erdély vajdájának (csak 1576-ban vette fel a fejedelmi címet) székében, ellene Bekes Gáspár szervezett pártot, mivel mindenáron a trón megszerzése volt a célja. Jogalapot ehhez az adott számára, hogy korábban János Zsigmond egyik legbelsőbb embereként ismerték. Eleinte Erdélyen belül, fogarasi várából szervezte a mozgalmat, de Báthory a rendekkel elűzette az országból.
Bekes Miksa német-római császárhoz futott, aki támogatásáról biztosított. A trónkövetelő még a Portára is elment, hogy pártfogást szerezzen. A szultán udvarban nyíltan nem bíztatták, de el sem utasították. Ha önerőből megnyeri a trónt, elismerik. Bekes komoly támogatást szerzett Erdélyben, de jelentős magyarországi urak és katonai vezetők is hozzá csatlakoztak. Megjelent táborában a költő, Balassi Bálint is. A trónkövetelő még a székelyeket is maga mellé tudta sorakoztatni, akik azért zúgolódtak a vajda ellen, mert az közvetlenül trónra lépését követően leverte a mozgalmukat.
Persze, Báthory sem tétlenkedett ezalatt, portai követe kiharcolta, hogy a szultán vajdai méltóságában megerősítse. Sereget toborzott, amelynek vezérei a későbbi erdélyi fejedelem, Székely Mózes, valamint a neves törökverő hős, Gyulaffy László voltak. Kisebb oszmán egység, illetve a híres kék darabontok is csatlakoztak hozzá. Emellett a szászok küldtek 1000 lovast Helvig Ágoston szebeni konzul vezetésével. Kornis Gáspár Báthoryhoz igyekezve Erdély határán beleütközött Balassi csapatába, amelyet szétvert, de megsebesülve nem tudott a vajdához eljutni. Balassi ezután Hagymássy Kristóf katonáiba botlott, akik elfogták és Báthoryhoz vitték.
Bekes 1575 júniusának végén indította meg a támadást, Dés és Szamosújvár érintésével 28-án már Tordán állt. Báthory Gyulafehérvárról szintén Torda felé igyekezett, mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy ellenfele magához vonja a székelyeket is. Pedig serege így is kétszerese volt Báthoryénak. 2000 székely lovas Andrási Péter vezetésével csatlakozott is hozzá, míg a vajda a Gyerőfi János vezette, inkább jelképes létszámú török lovassal, valamint bátyja, Kristóf váradi csapataival erősíthette magát. 200 könnyűlovast a havasalföldi vajda is küldött neki. Az összecsapás végül a Maros menti Kerelőszentpálnál zajlott le, az időpontok tekintetében elég bizonytalan, hogy 9-én vagy 19-én.
A csatát megelőzően Radnótnál Székely Mózes karddal a fogai között átúszott a Maroson, ahol párviadalban legyőzte az ellenséges sereg egyik vitézét, majd végzett egy másikkal is. Bekes seregének sok katonáját megrémítette ezzel, míg Báthory megjutalmazta Székelyt. A pártütő oldal katonái és vezérei akkor sem tettek semmit, amikor másnap Báthory serege átkelt a Maroson. Végzetes hibát követtek el ezzel, hiszen a létszámban kisebb és sebezhető fejedelmi sereget ekkor verhették volna meg leginkább.
Báthory, átkelve a folyón csatarendbe sorakoztatta a csapatait. Ágyúit a firenzei Raffaello Cinna irányította. Amint Báthory ágyúi megszólaltak, Bekesék lassan visszahúzódtak. Nyilván meg akarták bontani a vajda seregét, és alkalmatlan terepre csalni őket, de Báthory egyben tartotta csapatait. Közben leszállt az este, az összecsapás másnapra maradt.
A kerelőszentpáli csatában Bekes serege egy magaslatot foglalt el, míg Báthory hada a mocsaras lapályon sorakozott fel. Az ellenség azonban nem akart támadni, mire Báthory a málháit és nehéz ágyúit hátrahagyva, lassan megindult ellenük. A vajda egy jobbirányú mozdulattal átkaroló hadműveletet hajtott végre, emiatt Bekesnek el kellett hagynia a magaslati előnyös pozícióit. Serege a szentpáli kastélyba vonult vissza, sőt, a Maros töltése felé húzódva kereste a menekülés lehetőségét. Báthory Székely Mózest küldte ellenük néhány lovascsapattal, valamint a kék darabontokat. Eleinte Bekesék erős ellenállást fejtettek ki, szinte visszaverték Székely csapatait. Ekkor Gyulaffy erős lovascsapattal rátört az ellenséges középhadára, amelyet végül nehéz harcok árán megfutamított. Bekes és a pártütő nemesség az ellenállást meg sem kísérelve futott meg a csatatérről Báthory rohamának láttán. Sokan a mocsaras terepen elsüllyedtek, vagy agyontaposták őket.
Nem járt jobban a sereg harmadik egysége sem, amely ugyan eleinte négyszer egymás után hősiesen rontott a vajda seregére, de végül ők is menekülni kezdtek. A töltésről sokan a Marosba estek és megfulladtak. A csata délelőtt 10 órakor véget ért, de a menekülőket késő esti hajszolták. Sok menekülőt mészároltak le a kolozsváriak.
Báthory már a csatatéren öt embert (Barthokovith Jánost, Zádorlaki Györgyöt, Barcsai Gáspárt, Szakács Miklóst, Darolczi Jánost) akasztatott fel, de az augusztus 8-án összeült országgyűlés is sorra hozta a halálos ítéleteket. Maga az idős ítélőmester, Wesselényi Miklós sírva olvasta fel a fej- és jószágvesztésről szóló döntéseket. Augusztus 8-9-én kivégeztek 9 főurat, 34 székelyt Kolozsváron, másik 34 székelynek az orrát és fülét csapták le Szamosfalván. Ismertté vált a Pókai család története. A két testvért, Jánost és Pétert is halálra ítélték, de anyja könyörgésére Báthory egyik fiú életét megkímélte, azonban az anya döntésére bízta, melyikét. Mivel az asszony nem tudott dönteni, a rokonok és barátok javaslatára az idősebb, János ment a halálba. Mellette Kabos Farkas, Bogáthi Gáspár, Barcsai Miklós, Csanádi János, Ősi Miklós, Csányi Miklós nevét örökítette meg Bethlen Farkas krónikája. A holttestek három napig feküdtek temetetlenül, mire Báthory megengedte, hogy a kolozsvári húspiac mellett elhantolják őket. Balassinak, mivel ő nem tett korábban hűségesküt a vajdának, nem esett bántódása. Bekes elmenekült, Bethlen várán keresztül Szatmárra, majd Ungvárra futott. Később bocsánatot nyert, és egyik leghűségesebb vezére lett a már lengyel királlyá választott Báthorynak. A királyi cím megszerzésében nagy szerepe volt a kerelőszentpáli győzelemnek, amellyel a vajda megerősítette pozícióját és egyben a sikeres hadvezéri nimbuszát is növelte.
A szentpáli ütközet új korszakot indított Erdély történelmében. Ez a csata biztosította az Erdélyi Fejedelemség függetlenségét. Innen kezdődik Báthory Istvánnak a császártól független fejedelemsége és a Báthori-család hatalmi emelkedése. A szentpáli diadal híre nagyban elősegítette, hogy 1575 decemberében Báthory Istvánt lengyel királlyá válasszák.
Borítókép: Digitális Képarchívum - OSzK, Békes Gáspár (részlet)
Források: wikipedia;
Ország születik. Erdély története I. A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László, Mócsy András. Budapest: Akadémiai. 1988. 443–444. o.;
Kerelő-Szent-Pál és környéke. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Pest: Ráth Mór. 1868.;
Szádeczky-Kardoss Lajos: Kornyáti Békés Gáspár. Budapest: Franklin Társulat. 1887.
Új hozzászólás