Pápa visszavétele a töröktől

A pápai vár, több más várral együtt, úgy került 1594-ben az török kezére, hogy az idegen várkapitány vezetésével az őrség félelmében egyszerűen elhagyta a várat. Gyávaságukért később haditörvényszék elé idéztettek, de ez mit sem változtatott a tényeken. Pápa és ezzel Veszprém megye utolsó magyar kézben lévő darabjai is, három évre az ellenség kezére kerültek.

A törökök egy nahije központjának jelölték ki a sértetlenül kezükre került várat. Szemender pasa, a vár kapitánya, tovább erődítette azt. A belső vár védelmére “új tíz láb mély és kétszer olyan széles árkot hányatott földmunkásokkal, hogyha a város történetesen el is esik, híveit a várba vihesse és ott magát végső leheletig védelmezhesse.”

A fővezér a Mosonmagyaróvárott megtartott haditanács után döntött Pápa megvívása mellett, mert ha ezt a várat és Szentmártont (Pannonhalma) vissza veszik a törököktől, Győr felszabadítása és megtartása könnyebb feladatnak tűnhet.

A vár ostromához, mintegy kb. 25.000 fő állt Miksa főherceg, főparancsnok rendelkezésére. (Ez magyarokból, pápai – olasz, vallon, francia és német, segédcsapatokból tevődött össze.)

A Magyaróvárról induló sereg augusztus 13-án érkezett meg Pápa alá. A török őrség a híradások szerint 600 gyalogosból és 200 lovasból állott, de semmiképpen sem volt 1.000 főnél több. A város déli palánkjai előtt 25 ágyút állítottak, három ütegbe a város falainak (palánkjának) rombolására. A felállítás és a sáncolási munkálatok augusztus 15-én, az ágyúlövések kezdete 16-án történt.

Másnap Camillo Capizucchio parancsnoksága alatt a pápai seregek megindultak a délkeleti bástya ellen. Ugyanakkor a német, vallon és francia csapatok, Rosbourg császári tábornok vezetésével, a délnyugati bástya ellen indultak rohamra. Az elhamarkodva támadó császári vezérlet alatt álló seregrészt a törökök visszaszorították.

19-én délután 2 órakor indult újra a gyalogos roham, két hadoszlopban, megfelelő tüzérségi előkészítés után. A sötétedés beálltával sikerült a törököket a Várba visszaszorítani, a város a keresztény seregek kezébe került. Ebben a rohamban engedélyezték a magyarok részvételét is, ők  derekasan kivették részüket a város elfoglalásából. Állítólag egy Radics nevű szerb származású katona mászta meg először a párkányzatot. (Istvánffy)

A törökök kitűzték a megadást – tárgyalást jelentő fehér zászlót. Rövidesen megkezdődtek a tárgyalások az átadás feltételeiről. Erre augusztus 20-án, Szent István király ünnepén került sor.

Szemender pasa saját javaival, katonái egy szál karddal szabad elvonulást kaptak a vár átadása fejében. A várban zsákmány után kutató vallon katonák felrobbantották a lőportárolót. Az elvonuló törököket már korábban megtámadták a vallon és olasz csapatok. Közülük, mintegy háromszázat levágtak, most ismét visszahozták a megfogyatkozott török sereget. Miután kiderült, hogy nem csel, hanem zsákmányéhség volt a robbanás oka, útjára bocsátották a maradék törököt.

A vár környékét 27-én hagyta el a szövetséges haderő. (Mosonmagyaróvári pihenő után ostrom alá  vették Győr várát.)

A pápai várban mintegy ezer főnyi őrség maradt, Hofkirch András és Maróthy Mihály lovas parancsnok vezetése alatt.

Ezután Pápa vára, egészen 1683-ban rövid másfél hónapot leszámítva a magyarok kezén volt. (1600-ban a várat védő vallon zsoldosok majdnem átadták a töröknek, de az idejövő császári csapatoknak a tervet idejében sikerült megakadályozni.)

Augus[z]tusban elérkezének Pozsony tájára az ő felsége hadának egy része, az olaszok, bolonok [azaz a vallonok] és az német gyalogok is, kik valának 14 ezeren. Itt három hétnél tovább várák egymást, annak után egybengyőlvén, Pápa alá menének, azt megszállák. Az Pápa nagy hely, és 7 vagy 800 török volt benne; csak ötöd nappal azután ostrommal megvevék az várasát. Az várat is másnap, 20. Aug[usztus] hitre megadák, de nem tarták meg nekik az hitet, mert az bolonok, olaszok beesének az várban, még jó szerével az török sem takarodott volt ki belőle; ottben[n] azonban az port felgyújták, és 3 vagy 400-at ölt meg bennek a por.

Ezen való búsúlásokban az bolonok, olaszok rajtok [ütnek] az törökökön, elragadozák őket, és levágának majd 300[-at] bennek; elevent másfél százat hozának vissza bennek, az passával együtt. Ezeket azután békével bocsáták.

- Illésházy István nádor közel egykorú följegyzéseiben. KAZINCZY, 1863. 45–46. (Magyar.)

 

Források: 

Florio Banfi: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadi vállatai I-II. In. Hadtörténelmi Közlemények, 1939. 1-33. 213-228. p. (különösen:217-224.p.)

Horváth Elek: Pápa végvári szerepe a XVI. században, In. Magyar Katonai Szemle, 1935. 203-218. p.

Kis Ernő: Részlet Pápa város történelméből, In. Pápai Lapok 1901. dec. 29.

Lukcsics József: Pápa a pápai levéltárban, Aldobrandini J. Ferenc hadijelentései 1-3., In. Pápai Lapok 1901. febr. 10., márc. 17 - 24