Aki Magyarországon élve a magyarság ellen tesz vagy beszél, az nem kap semmilyen büntetést, míg az embert, aki szívből vallja meg hazaszeretetét; azt azonnal szélsőségesnek, nácinak, fasisztának bélyegezik!
Szerintük irredenta az, aki az elveszített szülőföld iránt érzett fájdalmáról beszél, és örökre magyar neki Kárpátalja, Erdély, Felvidék, Délvidék és Őrvidék.
Persze hetero-soviniszta az, aki a mindenféle „másságok” magamutogatásait elutasítja, és nem a Budapest Pride-on vonul.
Ugyanakkor az sem ússza meg minősített rasszista jelző nélkül, aki a saját fajtáját veszi előre a sorban, és csak utána a kisebbségi közösségeket.
Az már nem is meglepő, hogy Kárpát-hazában bűn a holokauszt tagadása, a romabűnözés kimondása, míg büntetlenül mindennapos a magyargyalázás.
Lassan már a saját hazánkban nem lehetünk otthon.
Hát tényleg meghasonlottunk? Hát tényleg?
Nem akarok újabb vagy mélyebb árkokat ásni, de jó lenne a fentieket közösen átgondolni!
Zetényi-Csukás Ferenc
Új hozzászólás