Mottó: A történelemkönyvek jórészt az aktuális jelen számára íródnak, a jövő dolga pedig kiválogatni belőle az igazságokat.
IV. László (Kun László) magyar királlyá koronázásának 752. évfordulóján (1272. szeptember 3) talán dőreség felemlíteni halálának körülményeit, de ezt éppen az ő és kunjai érdekében teszem. Ámbátor a koronázás pontos napja máig vitatott, de ezt most ne firtassuk, fogadjuk el! Lesz itt más, ami fontosabb kérdéseket vet fel:
A mindenki számára ismert történet szerint a „pogányként” élő Lászlót saját kunjai gyilkolták meg. Legalábbis a krónikák így említik.
Vagyis nem mindegyik!
A Tarihi Üngürüsz és a Kassai Krónikát nem szokás a tárgykörben felemlegetni, hiszen jó László király halálát a mongolokkal való egyik csatának tudják be.
Vajon ezt miért nem halljuk, még az említés szintjén sem?
Másfelől felvetődik az a kérdés is, hogy Árbócnak és két unokaöccsének, Törtelnek és Kemencsnek nem a király meggyilkolása miatt kellett meghalniuk, hanem azért, mert a testőrséget nem jól látták el.
Lehetne még sok kevéssé ismert dolgot írni a tragikus sorsú királyról, forrásokat és adatokat sorolva, de azokat azonnal hamisítványoknak mondanák még ma is a kútfejek. És ugye, amiről nem beszéltünk, a régi és az új érdekek…
Zetényi-Csukás Ferenc
Új hozzászólás