Isten, áldd meg a magyart!
HORTHY MIKLÓS ÚJRATEMETÉSÉNEK 27. ÉVFORDULÓJÁN
A régi fotón az egykori kormányzó, aki nem sokkal földi elmúlása előtt néz a fényképezőgép lencséjébe, amely tükröt mutat neki és nekünk.
Igen, a magyarság históriája egyfajta tükör, amelybe, akár akarjuk, akár nem, de bele kell néznünk. Nem csupán az igazságtétel végett, hanem önvizsgálatunk miatt is ez a kényszerűség.
Az építő vitákra, a gondolatcserékre igenis szükség van, nem intézhetjük azzal a dolgot, hogy "Horthy kormányzó megosztó személyiség", majd úgy hagyjuk.
Valahogy így van, azzal a negyedszázaddal is, amelyet, ún Horthy-érának kereszteltek el, és így van ez magával a kormányzó személyével is. A történészek dolga az, hogy konszenzusra jussanak az egykori államférfiről és az objektív igazság kerekedjen felül a balról vagy jobbról jövő elfogultsággal bíró érzelmi alapon működő beidegződéseken.
Hiszem, hogy ki kell beszélnünk az elmúlott időt, feldolgozni, majd tovább lépni. Nem kérdés, hogy újra kell vennünk az emlékezetpolitikát!
A múlt arra szolgál, hogy tanuljunk belőle!
Amikor 2017 júniusának végén Orbán Viktor miniszterelnök és Lázár János miniszter egymást követve kiálltak az egykori kormányzó mellett, rögtön kaptak hideget és meleget a hazai és az izraeli sajtótól.
Azt hiszem, hogy ez lett volna az a pillanat, amikor a történelmi adósságunkat mindenkorra megadhattuk volna Horthy Miklós emlékezetének, ha már a rendszerváltozáskor mindezt elmulasztottuk.
Ekkor kellett volna bölcsen és határozottan kiállni a véleményük mellett, nem pedig meghátrálni Jószéf Amrani, Ronald Lauder és a honi baloldali, ill liberális pártok nyomására.
Három esztendővel vagyunk túl a fentebb említett eseményeken. Valljuk meg őszintén, hogy azóta nem sok minden történt, talán nagyobb a csend Horthy-ügyben, mint azelőtt.
Felvetődhet a kérdés, hogy van-e egyáltalán igény a mai társadalomban, hogy valós képet ismerjen meg ebből az időszakból és Horthy Miklós személyiségéről?
A válaszom: Igen, megalapozott igen!
Az igazságról beszélni kell. Mindig és minden körülmények között:
„Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat!” (Pál Apostol üzente - részlet)
Mondom, a felvétel az egyik utolsó, ami a kormányzó úrról készült, hogy majd hitem szerinti rövid idő után dísze legyen egy Horthy Miklósról elnevezett múzeumnak.
Most az újratemetés évfordulóján egy fekete bársonyszalagot tettem rá...
Így hajtva fejet mindannyiunk nevében, a hadügyminiszter, Magyarország kormányzója, a Nemzeti Hadsereg fővezére, az otrantói tengeri csata hőse, a Vitézi Rend főkapitánya, Ferenc József szárnysegédje, az Osztrák-Magyar Haditengerészet utolsó főparancsnoka, a XX. század legnagyobb magyar államférfija és családja előtt.
Ennyit tehetek. Ám amit tehetek, azt megteszem veled!
Isten óvja, ember őrizze Horthy Miklós dicső emlékezetét!
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.”
Híved:
Zetényi-Csukás Ferenc
Új hozzászólás