Tiszteletadás egy elfeledett katona elött

Tábornok Úr!

Születésed sokadik évfordulójának napján hajtok előtted fejet, mert úgy hiszem, hogy nemzetedtől bőséggel kijárna a tisztelet neked! Látod vitéz Nagy Pál, az Osztrák-Magyar Monarchia tábornoka, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, a „budaörsi győző”, a Vitézi Rend főkapitány helyettese, mégis egyedül jöttem szerény kíséretemmel, hogy alázatosan nálad jelentkezzem…

Kik életrajzodra és jeles katonai pályafutásodra kíváncsiak, azok forgassanak vastag lexikonokat, én példamutató éltedből mindössze egyetlen s ólom-nehéz példát veszek.

Kedves Olvasó!

Vajon mit érezhetett -e derék honfi 1921. október 23-án – a budaörsi-csata napjaiban –, mikoron a királlyal, a királyra tett esküjével és a sajátjaival, de legfőképpen saját lelkiismeretével kellett farkasszemet néznie?

Nagy Pál tudta, hogy Bethlen, Teleki, de Apponyi grófok is királypártiak, de Horthy kormányzó mellett állottak ki. Igen, Horthy Miklós mellett, akit egyformán elfogadtak és tiszteltek. Az ország érdeke volt most a fontos, nem a királyé. Döntött. Ha lőnek rá, ő visszalövet, nincs fontosabb, mint a magyar érdek…

…s lőttek rá…

…magyar a magyarra, mint oly sokszor a történelmünk során…

A Budaörsi-csata gyorsan véget ért, győztek Horthyék. Nagy Pál tábornok haditette segítette végül a Magyar Királyságot, hogy négyszáz esztendők után ismételten önálló és független lehessen.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó így emlékezett meg a tábornok úr vitézségéről:

Abban, hogy a honvédség ma lelkében magyar, érzésében tántoríthatatlanul nemzeti, fegyelmében megingathatatlan, becsületében feddhetetlen és szellemi felkészültségében a helyzet magaslatán áll, az oroszlánrészt az v. Nagy Pál tábornok hazaszeretetének, meg nem alkuvó szívós akaratának és céltudatos, odaadó munkájának érdeme. 

(Horthy Miklós 1924. június 28-án).

Sovány vigasz Tábornok úr, de ma én s néhány hű társam, emléked előtt hajtottunk alázattal fejet!

Isten velünk, Isten veled!

Alázatos híved:

Zetényi-Csukás Ferenc