Nyílt levél a třebíči Verocskának

Tudja Verocska, ha egy magafajta - třebíči ganyéhordó - stílusú teremtmény meg akarna sérteni, hát nehéz dolga volna. Mert ha megfeszül, akkor sem sikerülne a dolog. Ugyanis nem hallatszik fel a maga szellemi és erkölcsi mélységéből az, amit mond! Mindössze saját primitívségét, ócska megfizetett bérencségét igazolta azzal, amit Hazámról, nemzetemről és kormányomról állított. Nem haragszom, mert maga egy olyan alja politikusi társadalom tagja, amely politikusi társadalom minden józan, és épelméjű ember megvetésével találja szembe magát Európában, és amely politikusi társadalom nap-nap után veri be saját koporsójába a jókora szögeket. Ugyanis ez a mentalitás, amelyet maguk, a magát világkormánynak gondoló láthatatlan hatalom parancsára képviselnek, és ami az isteni logikával is alapjaiban ellenkezik, önmagát számolja fel szépen lassan, de számunkra öröm: biztosan! Csak azt sajnálom, hogy egy nemzetet képvisel, amely nemzet sokkal többre érdemes, minthogy maga lejárassa.

Ha nem is messze tekintek vissza a történelemben, akkor ennek ellenére találnék okot arra, hogy felhívjam a figyelmét: magának nem hazudozni és sértegetnie kellene az én nemzetemet, hanem bocsánatot kellene kérnie azért a gyilkosságsorozatért, amelyet maguk követtek el mind az első, mind a második világháború után. Maguk Csehszlovákiába magyarok ezreit hurcolták meg, vetették börtönbe, ölték halomra, telepítették ki, csak azért mert magyarok voltak… de nem is sorolom, mert nekem fáj. Hiszen családom tagjai közül is van néhány áldozat az önök ilovai börtön-számláján.  

Ma pedig maga mit is csinál? Ismét azért támad bennünket, mint amiért a maga ősei lemészárolták az én őseimet: mert magyarok vagyunk, mert nem akarunk más nációkkal keveredni és nem fogadjuk el, hogy a teremtéssel is ellenkező, nemzeti létünket fenyegető szellemiséget és intézkedéseket erőltessen ránk a maga beteges politikai konglomerációja. Maguk cseh kommunisták sem változnak! Ám, legalább nem gyilkolhat le minket, mint elei tették Ligetfaluban - a magyarokkal!

Nem a párizsi békeszerződésben maguknak ítélt országrészünkről beszél, és mi nem ott lakunk, hanem egyenlő partnerként egy közösség tagja vagyunk, és mint ilyen, elvárható magától is az a tisztelet, amit maga is megkövetel – igaz, nem nemzetének, csak – saját magának.

Tartsa magát ehhez Verocska! És mind saját népét, mind az én népemet tisztelje meg azzal, hogy immár érdemtelenül jól fizetett bársonyszékéhez illőn próbál viselkedni. Mert maga most nem egy alamóci bérház viceházmestere, vagy a třebíči gazdaság ganyéhordója  – ahogyan az viselkedéséből leszűrhető volna, hanem az EU egyik jelentős hivatalának vezetője. Ha ez nehéz magának Verocska, akkor menjen vissza Alamóc mellé ganyét hányni. Azonban ott is vigyázzon a szájára, mert Třebíčben még a ganyé is értékesebb mint maga…

Stoffán György, Nemzeti Napló

A cikk a szerző engedélyével lett publikálva!