A „nagy íróper”

1957. október 25-én megkezdődött a „nagy íróper”. A vádlott írók: Déry Tibor, Háy Gyula, Tardos Tibor és Zelk Zoltán voltak.

Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán és Tardos Tibor ellen indult az ún. „nagy íróper”, ahol a szerzőket az 1956-ot nem sokkal megelőzően megjelent írásaikért, a Petőfi körben való részvételükért, valamint az 1956-os forradalom kitöréséhez történő vélt vagy valós hozzájárulásuk miatt vették vád alá.

„A Vádirat Déry Tibor és társai ellen a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése és műs bűntettek miatt” szeptember elején készült. 12-én aláírta a legfőbb ügyész, s még ugyanaznap eljuttatták a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának, Vida Ferenc tanácsvezető bírónak. A húszoldalas irat alapkoncepciója: a négy vádlott mozgalmat kezdeményezett a népi demokratikus államrend megdöntésére, illetve izgattak az államrend ellen. „Bűnös tevékenységüket” jóval az „ellenforradalom” előtt kezdték. 1954 óta az „áruló Nagy Imréhez és csoportjához” kapcsolódva szervezkedtek „a szocializmust építő államrendszer” ellen. „Burzsoá restaurációs törekvéseket” támogattak október 23-a és november 4-e után.”

„A vádirat Déry Tibor (elsőrendű vádlott) és Háy Gyula (másodrendű vádlott) „bűncselekményét” a legsúlyosabban minősítette, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének, illetve előmozdításának bűntettével vádolta őket; míg Zelk Zoltán, illetve Tardos Tibor (harmad-, illetve negyedrendű vádlott) bűncselekményét izgatásként határozta meg.” 

A vádlottak közül hárman a felsorolt cselekményekben nem érezték magukat bűnösnek, Tardos azonban bűnösnek érezte magát abban, hogy írásaival kárt okozott a pártnak.

A Déry és társai-ügy első tárgyalási napja október 25-én volt: a per az elejétől a végéig titkos volt; körülbelül 14 napot vett igénybe, és mindent hangszalagra is rögzítettek. A négy vádlott meghallgatása után kihallgatták a 37 tanút is. A vádbeszédre november 4-én került sor, a védőbeszédeket pedig november 4-én és ötödikén mondhatták el a vádlottak védői. „Az utolsó szó jogán a jegyzőkönyv szerint a vádlottak elismerték, hogy hibáztak, de tagadták, hogy a szocializmus ellen léptek volna fel.”

„Az ítélethozók egyetértettek azzal, hogy a vádlottak bűncselekményét a vádiratban javasoltnál súlyosabbnak kell minősíteni. [Eltért azonban a véleményük abban, hogy mekkora legyen a büntetés mértéke.] November 13-án kihirdették az ítéletet: eszerint „Déry Tibor 9, Háy Gyula 6, Zelk Zoltán 3, Tardos Tibor 1 év és hat hónap börtönbüntetést kapott. Fellebbezésnek nem volt helye...”

Zelk Zoltán és Tardos Tibor 1958-ban, Háy Gyula 1960-ban és Déry Tibor 1961-ben teljes amnesztiával szabadultak.

Forrás: Standeisky Éva: Az írók és a hatalom. 1956-1963. 1956-os Intézet, 1996, 343-354.o.