Azt gondolom, hogy kevés érv, tény vagy kijelentés szemlélteti jobban Magyarország egykori helyzetét, mint néhai dr. Bárdossy Lászlóé, aki 1945 őszén mondta a Népbíróság előtt az alábbiakat:
„Ha mi 1941-ben nem állunk be a háborúba és 1944-ben nem engedjük be a németet, akkor bizony aligha akadt volna, aki ma itt a főtárgyalásomon az ügyész úrnak tapsolhatna, mert eltiport volna bennünket a német és a környező bosszút lihegő áradata.”
Lényeglátása senkit sem érdekelt a Zeneakadémián berendezett Népbíróságon. Major Ákos bíró az egykori „horthysta” hadbíró százados a legkeményebb ítéletet mondta ki: kötél általi halál!
Az ítéletet 1946. január 10-én hajtották végre az 55 éves Bárdossy Lászlón. Kegyelemből nem akasztották, hanem sortűz végzett vele.
Földi életének utolsó mondata ez volt:
„Uram, szabadítsd meg az országot ezektől a banditáktól!”
Lassan háromnegyed évszázad múlt el a búcsúmondat óta.
Vajon maradéktalanul sikerült?
A választ a tisztelt olvasóra bízom...
Zetényi-Csukás Ferenc
A borítóhoz vett kép Zontal (Horváth Zoltán) festménye, amely egy szerény gyűjtemény része.
Új hozzászólás