kivégzés

Legnagyobb ámulatára alig serkenő bajuszú fiúkat és őszhajú öreg katonákat látott. Szinte mindőjüknek volt valamilyen sebesülése. Lehettek vagy húszan a bátor huszárok. Halkan valami furcsa dallamot énekeltek, amely a kozák fülébe is bevette magát. A szöveget nem értette, de az ének bús és panaszos akkordjai a szülőföldjét idézte fel és a cári elnyomást...

Nagyváradon, 1849. augusztus 28-án lett kivégzés áldozata Rulikowski Kázmér (eredeti nevén Konrad Kazimierz Rulikowski) lengyel dzsidás kapitány, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúja. Édesapja Leon Rulikowski lengyel főnemes volt, akit Szibériába száműztek a novemberi felkeléssel való rokonszenvezése miatt...

Azt gondolom, hogy kevés érv, tény vagy kijelentés szemlélteti jobban Magyarország egykori helyzetét, mint néhai dr. Bárdossy Lászlóé, aki 1945 őszén mondta a Népbíróság előtt az alábbiakat: Lényeglátása senkit sem érdekelt a Zeneakadémián berendezett Népbíróságon. Major Ákos bíró az egykori „horthysta” hadbíró százados a legkeményebb ítéletet mondta ki: kötél általi halál!

1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot. Elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, ám az ellenkező hatást érték el: a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált...