A pécsi honfoglalás-kori sisakon látható a kőkori eredetű "magas kő" ábrázolási konvenció egyik előfordulása (1. ábra). A jel kapcsolatrendszere nagy időbeli és földrajzi távolságokat hidal át. Segít megsejteni a magyarság több ezer évvel ezelőtti gyökerekből táplálkozó és a honfoglalás koráig, sőt a népművészetben, meg az uralmi jelképeinken máig elevenen élő hieroglifikus íráshagyományát, amelyről a közelmúltban megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben számoltam be. A régészek, múzeológusok feltárják és kiállítják a hasonló - múltunkról árulkodó - leleteket, de nem tudják elolvasni a rajtuk lévő hieroglifikus üzeneteket. Sőt - tisztelet a kivételnek - kézzel-lábbal tiltakoznak is az elolvasási, értelmezési kísérletek ellen, ami azonban csak az írástani alapműveltségük hiányosságairól tanúskodik. Nehéz elfogadni, hogy az írás a gondolat rögzítése jelekkel - ezért egy dísz is lehet írás, amennyiben gondolatot közöl. Emlékezhetünk: az ELTE, a hazai régészképzés egyik terepe azzal tette hirhedtté a nevét, hogy náluk tanszékvezető lehetett a székely írást humanista kitalációnak minősítő Horváth Iván. Örülhetünk, ha ennek a pécsi sisaknak - a budapesti késő középkori jelvény esetében a Magyar Nemzeti Múzeumban megtörténthez hasonlóan - nem reszelik le a jeleket hordozó felületét? Ismert, hogy Szent László törvényeiben még tiltani kellett a szent helyek tiszteletét. Ezt a törvényi tilalmat az akadémikus "tudomány" valláskutatói a nyugati törvények indok (értsd: magyar szent helyek léte) nélküli másolásának tartották. Akadt közöttük olyan szerző is, aki a magyar ősvallás kifejezés használatát is eleve tudománytalannak minősítette. Ez a magyargyűlölő társaság hasonlóképpen járt el a középkori krónikáinkkal is, amelyek hitelét a nyugatról másolt (valójában sohasem létezett) ősgeszta meséjével próbálták meggyengíteni. Az akadémikus "tudomány" nemtelen törekvéseinek célja a korai magyarság vallás, kultúra és történetírás nélküli barbár csordaként való bemutatása volt. Ezt a prekoncepciós eljárást a jelen cikkben bemutatott pécsi sisak "magas kő" ábrázolási konvenciója - több társa segítségével - a lomtárba helyezi.
1/a. ábra. A pécsi sisak (IX. szd. vége, X. szd. eleje) a lépcsős toronytemplom (a "magas kő") ábrázolásával
1/b. A pécsi sisak "magas kő" ábrázolási konvenciója a sztyeppi népek által használt lépcsős toronytemplomot ábrázolja, igazolva ezzel a honfoglalók vallásának ősi eredetét, kifinomultságát, társadalmának magasan szervezett, gazdagon strukturált voltát
Minden vallás három fő részből áll, úgymint elméletből, szertartásból és jelképekből. A pécsi sisak "magas kő" ligatúrája egy széles körben elterjedt kőkori eredetű ősvallás jelrendszerének létét és használatát bizonyítja. Az Istennek emelt templom elolvasható jelképének felmutatásával azt hirdette országnak és világnak, hogy a sisak viselője égi kapcsolatokkal rendelkezik. A "magas kő" ligatúra jellegzetes karriert futott be a magyar hieroglif írás és a székely írás emlékein. Azt illusztrálja e jelek sorsa, miként váltak a kőkori ősvallási hieroglifák a székely írás (egy modern betűírás) jeleivé. A lépcsős piramis ábrázolásának bal és jobb fele előbb a magas és a kő szójele volt. Később a magas szójeléből kialakult a székely írás "m" betűje, amelyet napjainkban is használunk. A kő szójeléből pedig jelhasadással a "harmadik k" és az egyik "ö/ő" betűnk alakult ki. Ez utóbbi rovásbetűk rövid életpályát futottak be és kevés emléken szerepelnek.
2/a. ábra. A lépcsős toronytemplom ábrázolása sztyeppi eleinknél (balról jobbra): szkíta szőnyeg részlete (Pazirik), hun csat, avar plakett
2/b. ábra. Alucsajdengi (Ordosz) hun jelvény a magas jó kő mondattal (a magas és a kő szójele a jelvény peremén van kialakítva)
2/c. ábra. Alán amulett a megszemélyesített világoszlop (a "magas kő") jelekből összeállított ábrázolásával, az olvasata: Nagyságos Bél, a magas kő
2/d. ábra. A felhasználás során szándékosan eltört késő középkori, a holt léleknek útirányt mutató temetési mellékletek, középen lévő csúcsukon az északi sarkon elképzelt világoszlop (a Tejúttal azonos igazi "magas kő") ábrázolásával
2/c. ábra. A csornai hun szíjvég részlete a magas Ak kő (mai magyarsággal: magasságos patak/Heraklész köve) szöveggel
3/a. ábra. Lépcsős toronytemplom ábrázolása a Szent Korona Szent Péter zománcáról
3/b. Magyar báni dénár a lépcsős toronytemplomon álló kettős kereszttel (Tejúttal)
4. ábra. A korondi korsó hasán körben az égbe vezető út jelképei szerepelnek, köztük a "magas kő" ábrázolási konvencióval, jobbra fent a "magas kő" ábrázolási konvenció népi változata a korondi korsóról, alatta a karcagi csatkarika magas és kő szójele
5. ábra. A karcagi csatkarika (balra) és a hieroglifikus köriratban ismétlődő magas kő és magas égi kő szövegek (jobbra)
6. ábra. A székely írás két jele: énlakai "m" (magas), Felsősófalva Kodárostető-i "harmadik k" (vagy kő hieroglifa)
7/a. ábra. Hopi edény "magas kő" ábrázolási konvencióval
7/b. ábra. A hopi edény "magas szár kő" (magasságos Úr köve) mondata
8/a. Chilei edény "magas szár kő" mondattal
8/b. ábra. A chilei edény "magas szár kő" (magasságos Úr köve) mondata
A bemutatott sztyeppi, magyar és indián jelek kétségtelenül hasonlóak és ez a hasonlóság a rokonságuknak köszönhető (amit a Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámítás alátámaszt). A sztyeppi és amerikai párhuzamok alapján a jelkompozíció akkorra már kialakult, amikor a sztyeppi népek (a szkíták és hunok ősei) Szibériában még közös hazában éltek az indiánok őseivel. Ez 10-15 000 évvel ezelőtt lehetett az általában hangoztatott népesedési menetrend szerint. A "magas kő" ábrázolási konvenció története, valamint a népzenei és nyelvi kapcsolatok arra engednek következtetni, hogy hasonló korú és szintén közös eredetű lehet a piramisépítés hagyománya is a magyarság őseinél és a rokon népeknél.
A feladvány (hogy mikor is kerültek át ezek a sztyeppi jelek Amerikába) másik megoldása az lehet, ha a jelrokonság alapján feltételezzük, hogy egy bevándorló csoport (mondjuk a hunok ősei) eljutott Amerikába. Ők is elterjeszthették a fentebb bemutatott és a cikksorozat más cikkeiben szereplő jeleket (talán a Kr. e. IV-III. évezredben?).
9. ábra. A néprajztudomány által feltárt birtokjeleink között is szerepel a "magas kő" ábrázolási konvenció egy példája (nagyon hasonló a pécsi sisakon lévőhöz és a lépcsős toronytemplomok alakjához), ami azt jelenti, hogy a honfoglalást követően ez a jel megmaradt a magyarság használatában
10. ábra. Zilahi tányér magas szár kő ligatúrákkal
Új hozzászólás