rovásírás
Az utóbbi néhány száz évben Európában téves eszmék születtek, mindegyik arról szól hogy Európa a legfejlettebb, a legbölcsebb, a legősibb és így tovább. Mindez sok hibás tudásra épült. Persze ez mind azok után hogy néhány száz évvel azelőtt az inkvizíció ezt az ősiséget felszámolta. Itt-ott még csak morzsák maradtak. Így megszületik a felsőbbrendűség eszméje...
a Magyarságkutató Intézet által szervezett írástörténeti konferenciákon a latin írásnak a székely írásra gyakorolt hatásáról fantáziálnak, mert még munkál a rovológiai szakterület új eredményeinek áttekintésére képtelen előadókban az évszázados finnugrista dogma arról, hogy a magyarság minden kulturális vívmányát idegenektől vette át.
Régi kérdés, hogy a volgai bolgárok (akiket hun-ogur és magyar csoportokból kialakultnak gondolnak) vajh milyen nyelven, vagy nyelveken beszéltek. A legjobbkor jött Szentpéteri József felfedezése, aki rovásjeleket talált a Kovrat bolgár kánnak tulajdonított poltavai kincslelet edényein.
Ezek valójában egy tudományellenes agymosáson átesett, az önálló gondolkodásra csak csökkent mértékben képes, hazulról eleve magyargyűlölettel telve az útjukra bocsátott szellemi robotok (Veres Péter kutatásaiból tudjuk, hogy a kutatóknak is csak 4%-a kreatív). Nem vállalkoznak tudományos párbeszédre, mert egyrészt a tudásuk is hiányzik hozzá, másrészt azonnal lelepleződne a prekoncepciójuk. Mindössze a legalább Zsirai óta kötelezővé vált "finnugrista szókincs" kiosztása a válaszuk a kritikára (a "dilettáns"-tól az "elmebeteg"-ig). A magyar kultúra letagadására képezték ki őket s ezt a feladatukat sokuk szégyenletes alapossággal el is végzi.
A régészek, múzeológusok feltárják és kiállítják a hasonló - múltunkról árulkodó - leleteket, de nem tudják elolvasni a rajtuk lévő hieroglifikus üzeneteket. Sőt - tisztelet a kivételnek - kézzel-lábbal tiltakoznak is az elolvasási, értelmezési kísérletek ellen, ami azonban csak az írástani alapműveltségük hiányosságairól tanúskodik.
A kötetre adott negatív értékelésével megakadályozta annak kiállítását, nyilvánvalóan megfelelve ezzel a rendezők elvárásának, akik azzal a valótlan ürüggyel tiltották ki a székely írást a kiállításról, hogy az Németországban náci asszociációkat keltene. Ezek a jelek az Isten egy-egy szerepét, tulajdonságát írják le. Aki ismeri a jeleinket, annak elolvasható az ősvallási üzenet és könnyen beláthatja, hogy az alábbi képeken a magyar hagyományban fennmaradt turul hiteles ábrázolásait látja...
Az európai filmkultúra termését végigtekintve, mintha nem is létezett volna Magyar Királyság, vagy az csak a szlovákoknak lenne fontos. Ezért kellett végre ez a film és kell a történelmünket bemutató további filmek sora. Persze csinálhatták volna jobban is. A bírálók elmondtak már minden hibát a filmről, nem szükséges ezeket megismételnem...
A hibás olvasataik következtében olyan nyelvtörténeti következtetéseket vonnak le a saját és az MKI nagyobb dicsőségére, amit értelmes és becsületes ember, vagy intézet arcpirulás nélkül aligha vállalhat. Szégyen, hogy ebben az akadémikus körben - a jelek szerint - egyetlen ember sem akad, aki megakadályozhatná a tökéletes hozzá nem értésről tanúskodó dolgozatok közpénzen történő sokszorosítását...
A magyar történeti hagyomány a napjainkig folyamatosan használt székely írást még az 1500-as években is hun-szkíta írásnak nevezi (Thelegdi/1598). Az akadémikus tudomány az 1849-es világosi fegyverletétel után az ótürk írás leszármazottjának minősítette, bár ezt sohasem támasztotta alá (Németh/1934). Az elmúlt évtizedekben végzett alternatív kutatás a hagyományt igazolta, kimutatva, hogy a székely írás nem átvétel, hanem a magyarság alkotása, amelynek kezdetei a kőkorba nyúlnak vissza...
Az MTA megpróbálta félrevezetni a nemzetet a székely írás eredetét illetően, aminek következtében közönségigény keletkezett a kitalált szentistváni rovásellenesség dokumentálására. S ha volt ilyen igény, akkor az a "dokumentum" elő is került egy angyalföldi gyors- és gépírótanár asztalfiókjából. A média pedig kiszolgálta ezt a nemtelen törekvést...