Vannak, akik úgy gondolják, hogy az ún. szentistváni fordulat komoly törést okozott a nemzet életében. Ezek az emberek szinte látni vélik az idegen papok tömegét, akik az idegenszívű Géza és Szent István parancsára tömegesen hajtják keresztvíz alá a varkocsos hajú, pogány magyarokat. A valóságban semmi bizonyíték nincs arra, hogy a magyarok efféle módon, ilyen durva kényszer hatása alatt tértek át egyik vallásról a másikra. Valamiféle fordulat kétségtelenül bekövetkezett ekkor, de semmiképpen sem olyan formában, mint ahogyan azt sokan látni vélik. Azért, hogy jobban megértsük az akkori fordulat lényegét, érdemes megvizsgálnunk a korszak bizonyos történelmi szereplőit és eseményeit. Most először Piligrim passaui püspök személyét és tevékenységét vesszük górcső alá.
Géza fejedelem (972-997) idején megindult a magyarok és németek közötti békülés folyamata. 973-ban a fejedelem tizenkét előkelő főúrból álló fényes követséget küldött Quedlinburgba, a német birodalmi gyűlésre, hogy I. (Nagy) Ottó német-római császárnál a követség útján tiszteletét tegye és vele kapcsolatot létesítsen. Az augsburgi csata (955) óta a magyarok és a németek között formális béke állt fenn, ami azt jelenti, hogy az augsburgi csatavesztés óta a magyarok nem vezettek hadjáratot nyugatra és ebben a helyzetben a németek sem kívánták megbontani a békét. 973 után, az enyhülési folyamat részeként, megjelentek Magyarországon a nyugati keresztény hittérítők. Akkoriban számos szerzetes és más egyházi személy indult útnak Géza fejedelemségébe, hogy a lehetőséggel élve, a Kárpát-medencében hirdessék az evangéliumot. Talán sokan közülük titkon abban reménykedtek, hogy a „pogányok” földjén elnyerhetik a vértanúság koronáját. De akik ebben reménykedtek, azoknak reményei nem váltak valóra. Egyetlen olyan tudósítást sem ismerünk, mely szerint a magyarok földjén, keresztény hittérítő vértanúságot szenvedett volna. Ezek szerint a korabeli magyarok korántsem voltak olyan vadállati kegyetlenségű emberek, mint amilyennek Nyugat-Európában látták őket. De ebben az időben, nemcsak szent életű emberek próbáltak a maguk számára erényt kovácsolni a keresztény vallás terjesztésének lehetőségéből. Voltak olyanok, akiket sokkal gyakorlatiasabb, e világi célok és lehetőségek mozgattak. Ilyen volt Piligrim passaui püspök, aki a magyarok körében végzett „térítés” révén, a pápától érseki és metropolitai címet szeretett volna elnyerni. A püspök azt szerette volna elérni, hogy a magyar földön felállítandó püspökségek az ő érseki fennhatósága alá kerüljenek. Ez a rendkívül nagyravágyó ember, még épphogy csak elküldte „térítőit” magyar földre, de már nem sokkal később, 974-ben írt a római pápának, érseki palástot kérve tőle. Piligrim püspök pápai bullákat is hamisított annak érdekében, hogy saját jogigényét alátámassza. De még így sem járt sikerrel.
I. Ottó halála után (973) megváltozott a politikai helyzet. II. Ottó lett az új császár. Henrik bajor herceg, aki felháborodott azon, hogy nem őt választották császárnak, Géza magyar és Mieskó lengyel fejedelemmel szövetségben fordult ellene. Piligrim ebben a helyzetben II. Ottót támogatta, ami nemcsak azzal járt, hogy a magyar haderő 976-tól Melk várából be-betört a passaui püspök birtokaira, de azzal is, hogy Géza 977-ben kiutasította fejedelemsége területéről Piligrim hittérítőit.
Úgy tűnik, hogy Piligrim hittérítőinek magyarországi működése, messze nem volt olyan nagy jelentőségű, mint amilyennek ő láttatni szerette volna. A magyar krónikák meg sem említik a főpap nevét. Még az is elképzelhető, hogy a passaui püspök a magyarok körében amúgy is létező kereszténységet, az ő hittérítő munkájának gyümölcseként szerette volna a pápa elé tárni. Nem tudunk arról, hogy Piligrim valaha találkozott volna, vagy egyáltalán kapcsolatot keresett volna Géza fejedelemmel. Ha Géza személyesen találkozott volna vele, bizonyosan felismerte volna benne a gátlástalan törtetőt. A fejedelemnek valószínűleg nem volt tudomása Piligrim terveiről, aki valódi céljait csak a pápának 974-ben írt emlékiratában leplezte le. Mindazonáltal VII. Benedek pápa felismerte a püspök jellembeli gyengeségeit és nem tett olyat, amivel veszélybe sodorhatta volna pápai tekintélyét.
Borítókép: Géza fejedelem (A Képes Krónika iniciáléja, XIV. század).
Új hozzászólás