1934. október 9-én, kedden, egy borongós, de még enyhe őszi napon, francia időszámítás szerint délután négy órakor Marseille külső kikötőjében, a Quai des Belges (Belga rakpart) mentén lehorgonyzott a Dubrovnik jugoszláv hadihajó. Előző nap, hétfő este indult el Splitből, fedélzetén Sándor jugoszláv királlyal, Jevtić külügyminiszterrel és kíséretükkel. Mária királyné vihartól félve visszatért Belgrádba, és másnap délután három óra tájban ért vonaton Dijonba, hogy ott Párizsba tartó férjét bevárja. Ugyanabban az időpontban, amikor a partvédelmi ágyúk 21 üdvlövése felhangzott, a hajó fedélzetén továbbították a királynak a jugoszláv kémelhárító szolgálat üzenetét: rosszullétre hivatkozva kerülje el a partraszállást, mert hírek érkeztek egy ellene készülő merényletről, a kikötőben és a városban pedig nagy a rendetlenség, nem tettek megfelelő biztonsági intézkedéseket. [...] Sándor király nehéz szívvel határozott az előre megállapított program betartása mellett. Állítólag megjegyezte: "Ha ezt megúszom, száz évet élek!" - Hegedüs Péter:
Nem így történt. Beült Louis Barthou francia külügyminiszter mellé a limuzinba. Az autó alig indult el, amikor lövöldözés tört ki, és a limuzin mindkét utasa életét vesztette. A merényletet horvát usztasák és macedón terroristák követték el, abban a naiv reményben, hogy ez az ország felbomlásához vezet.
A kisantant sajtója Magyarországot sejtette a háttérben, a zalai Jankapusztán ugyanis horvát usztasák kiképzőtábora volt. De valóban itt szőtték-e szálakat, vagy csak Magyarországra osztották a bűnbak szerepét? Hiszen nagy számban voltak ilyen táborok Olaszországban, sőt Bulgáriában is...
Források: wikipédia, eletestudomany.hu, mediaklikk.hu.
Új hozzászólás