Kedves erdélyi olvasóm, B. O. S. arra kért, hogy a nagyszüleitől származó családi ingóságok között 1963-ban talált Árpád kori(?) rézgyűrűn lévő jeleket olvassam el (1. ábra). E cikkben erre teszek kísérletet. B. O. S. előbb a pecsétlap képét küldte el. Szerencsére a laza képszerkezetben is felismerhető volt néhány ismert hieroglifa és ábrázolási konvenció, ezért viszonylag gyorsan érthetővé vált a nyelvemlék mondanivalója. Az Árpád kori gyűrűkről már ismertem azt a szokást, hogy a gyűrűk pecsétlapja előtt is, meg utána is ferde vonalkázás látható, amit az istenidéző szertartás jeleként határozhattam meg. Megkérdeztem az adatközlőtől, hogy vannak-e kétoldalt ilyen vonalak s az erre megküldött további képek alapján megbizonyosodhattam a feltételezett vonalak létezéséről. Ez a körülmény (a jelmontázs előre megjósolható logikus szerkezete) számomra bizonyította, hogy a pecsétgyűrű jelei elolvashatók.
1. ábra. Az Árkosi P. család gyűrűje, a pecsétlap alját egy turulos címerpajzs foglalja el, felette van az elolvasható hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójelekből álló) szöveg
A tárgy kopottsága alapján feltételezhető, hogy sohasem volt földben, hanem a családban öröklődött generációról-generációra, az Árpád-kortól napjainkig. Ez elsősorban módos családok esetében képzelhető el, akiknek inkább volt lehetősége a hasonló apróságok megőrzésére. Mint azt B. O. S. elmondta, a felmenői között megtalálhatók az Árkosi P család tagjai. Péter Simon, Báthory István egykori kapitánya vette fel az Árkosy P családnevet. A család Kolozsvárott és Dálnokon volt honos. Lehetséges tehát, hogy a gyűrű régóta ehhez a családhoz és ezekhez a településekhez kötődik, ám ez korántsem bizonyosság.
A gyűrű hieroglifáinak csoportosítása
2. ábra. A gyűrű jelcsoportjai
A gyűrű jelrendszere a következő négy egységből áll: a madarat ábrázoló címerpajzsból, a címerpajzs feletti - az égig érő fát jelképező - virágszerű hieroglifikus szövegből, valamint a pecsétlaptól jobbra és balra lévő ferde vonalakból (2. ábra).
- A címerpajzsban álló madár emlékeztet a Képes Krónika turulábrázolására. A turul Géza fejedelem idejéig a királyi dinasztia isteni származásának jelképe volt. A gyűrű olcsó anyaga arra utal, hogy nem az uralkodó, hanem egy királyi tiszségviselő rendelkezhetett vele, aki az okmányok hitelesítésére használhatta ezt a gyűrűt.
- A címerpajzs fölötti képjelek az Istennel azonosított Tejutat (égig érő fát, világoszlopot) ábrázolják. Az olvasata: Nagyságos zsen ten magas köve (mai magyarsággal: Nagyságos zsendülő Isten magas köve). Ez az ábrázolás a címerpajzs fölött azt fejezheti ki, hogy a címertulajdonos királyi család (a Turul dinasztia), vagy a hatalma Istentől való.
- A pecsétlaptól jobbra és balra lévő ferde vonalak az istenidéző szertartás kezdő és befejező szakaszában elhangzó szavakat rögzítik. Mivel a szójelek nem adják vissza a szó pontos hangalakját (ragozását), ezért egyetlen ferde vonal (a székely írás "kis r" betűjének előképe) több szót is jelölhet, a jelentése lehet ragyogj, ragyogó, ragyogtál stb. is. A sumér írásban is előfordul, hogy egyetlen jel több szót jelöl, nincs okunk azt hinni, hogy a magyar hieroglif írásban ez másként lett volna.
A szertartás elején azt hangoztatták: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ...
A szertartás közepét a pecsétlap illusztrálja. Ekkor a szólongatásnak engedelmeskedve megjelenik maga az Isten (ő a Tejúttal azonos "magas kő" és "zsen ten").
A szertartás végén pedig búcsúztatják az Istent: Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ...
A pecsétlap "magas kő" ábrázolási konvenciója
A magas kő a Tejúttal (égig érő fával, világoszloppal, Istennel) azonos égbe vezető út egyfajta elnevezése és jelképes ábrázolása. Ez az ábrázolási konvenció szokásosan két (magas + kő), vagy három (magas + "istennév" + kő) jelből áll. Ez utóbbi esetben a középső jel mindig az Isten neve, vagy jelzője. Az Árkosi P. család gyűrűjén szerepel a "magas kő" ábrázolási konvenció (3. ábra). A "magas" és a "kő" jelek hegyekből rakott, égbe vezető elképzelt lépcsőket és a lépcsős toronytemplom nekik megfeleltetett két oldalát ábrázolják. A lépcsők irányulhatnak befelé és kifelé is.
3/a. ábra. Az Árkosi P. család gyűrűjének "magas kő" jelpárja (balra), egy párhuzam az ibrányi honfoglalás kori ezüst karperecről (középen) és ez utóbbi felbontása a székely írás "m", "s" és "harmadik k" jelei segítségével magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatként (jobbra)
3/b. ábra. A paziriki szkíta szőnyeg elolvasható jelképe a Jóma istennek szentelt lépcsős toronytemplomot ábrázolja, az olvasat: Jóma magas köve, ahol Jóma egy kőkori isten neve (vö. finn jumala "isten", magyar ima, iráni Jima "istennév"!)
3/e. ábra. A zempléni honfoglalás kori szíjvég Magas, nagyon nagy kő olvasatú hieroglifikus mondata, amelyben a magas kő jelpár hegyei egymás felé néznek, mint az Árkosi gyűrűn, jobbra lent a hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "n" (nagy) és kő jelek
A pecsétlap "zsen ten" ábrázolási konvenciója
A magas és kő hieroglifákhoz képest középső, tengelyszerű helyzetben van a zsen ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten, vagy a zsenge istene) jelpár (4. ábra). A zsen ten ábrázolási konvenció az első termés tiszteletére a neolitikum óta(?) rendezett zsengeünnepek és az évente újjászülető isten emléke. A székely írás a kőkori ősvallás jelképrendszeréből született meg, ezért maradtak fent benne a legkorábbi ősvallási jelképek. A zsen ten jelpár 6500 éves előfordulása az anaui pecséten látható, megközelítőleg arról a területről vagy annak a területnek a közeléből és abból a korból, ahol és amikor a genetikusok szerint az Árpád házra jellemző genom kialakult (4. ábra)
4/a. ábra. Az Árkosi P család gyűrűjének zsen ten ábrázolási konvenciója (balra), a 6500 éves anaui pecsét, amelynek balról második jele a zsen ten ligatúra (középen), valamint a székely írás "zs" és ten jele (jobbra, fentről lefele)
4/b. ábra. Magyar hímes tojás a zsen ten ligatúra előfordulásával (kiemelve a bal alsó sarokban)
A "jelből növő virág" ábrázolási konvenció
A pecsétlapon lévő jelmontázs emlékeztet egy virágcsokorra, a "jelből növő virág" ábrázolási konvencióra. A most elemzett gyűrűn az Istent szokás szerint felidéző "jel" szerepét a turulos címerpajzs tölti be. Ezt nyugtázhatjuk, hiszen a turul - az Árpád ház őse - valóban az Isten zoomorf alakja, vagy küldötte. A címerpajzsból növő "virág" azt fejezi ki, hogy az élet és az életerő isteni adomány. Ez a képzet jelenik meg a bőségszaru ismert fogalmában is, azzal az eltéréssel, hogy a "jelből növő virág" kompozíciókban világos a forrás Istennel való azonossága is.
5/a. ábra. Föld jelből növő virág egy Harappa tálról (balra) és egy hortobágyi szarukürtről (jobbra), ez utóbbin a virág szára szintén a "magas kő" ábrázolási konvenció előfordulása
5/b. ábra. A csempeszkopácsi templom freskóján az Atya jeléből nő a virág, az ábrázolás olvasata: Atyaisten (az edényen az atya hieroglifát látjuk, a tulipán pedig az énlakai mondatjel alapján Isten olvasatú)
A pecsétlap szövege ábrázolási konvenciók egysége
6/a. ábra. A két ábrázolási konvenció együttes olvasata: Zsen ten magas köve (mai magyarsággal: Zsendülő Isten magas köve)
Az 5. ábrán lévő jelekhez még a nagy hieroglifát kell hozzátenni az írásemlék teljes olvasatának eléréséhez.
6/b. ábra. Az Árkosi P család gyűrűjének pecsétlapján lévő elolvasott hieroglifák
Az istenidéző szertartás szövegkönyve
Az ősvallás szertartásainak központi eleme volt az Isten megidézése. A szertartás elején a ragyogj, ragyogj, ragyogj szavakat ismételték. Ezt a hívogató szósorozatot a gyűrű egyik oldalán lévő ferde vonalakkal (a székely írás "kis r" betűjének előképével) jelölték (7. ábra). Az epiphania (az Isten megjelenése) után, amelyet a pecsétlapon lévő hieroglifákkal idéztek fel, a ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál szósórozattal búcsúztatták az Istent. Ezt a búcsúztató szósorozatot szintén a ferde vonalak csoportjával jelölték a gyűrű másik oldalán.
7. ábra. Az istenidéző szertartás kezdő részében a ragyogj, a befejezőben a ragyogtál szavakat ismételgették, amelyeket egyaránt a székely írás "kis r" betűjének előképével a ragyogj, ragyogó, ragyogtál hieroglifával jelöltek (balra), a székely írás "kis r" betűje (jobbra)
A szimmetrikus jelkompozíció
Az archaikus íráshasználat egyik nem közismert formáját a szimmetrikus szövegek képezik. Ilyen szövegek maradtak ránk az egyiptomi, a hettita, valamint a szkíta, hun és avar írásemlékek között s hasonlót látunk az Árkosi P család gyűrűjén is. E szimmetria egyik oka, hogy a legkorábbi jelek képjelek, amelyek csoportjaival ősvallási tételeket kívántak illusztrálni, az ábrázolt dolgok pedig (égig érő fa, lépcsős toronytemplom stb.) eleve szimmetrikusak. A másik ok, hogy eleink törekedtek szimmetrikus szövegek alkotására, mert a jelkompozíció effajta tökéletessége (a gyűrű esetében az Istennel azonos égig érő fa és az égbe vezető lépcsők szimmetrikus ábrázolása) fokozta a mondanivaló hitelét, a vallásos nevelés erejét.
A gyűrű jelhasználata nem azonos a mai latinbetűs írásunk szokásos jelhasználatával, a jelek nem sorokba redezetten várnak az olvasóra. Ám aki el kívánja olvasni szkíta, hun, avar és honfoglaló eleink nyelvemlékeit, meg akarja érteni a régiek szöveghagyatékát, annak meg kell ismernie és tudomásul kell vennie az archaikus írás ma már különösnek tűnő szabályait is. Ha régi írást kutatunk, akkor régi jelhasználati szokásokkal is találkozhatunk.
A gyűrű jelei
A gyűrű hieroglifái (a turul kivételével) azonosíthatók a székely írás jeleivel (8. ábra).
8. ábra. A gyűrű hieroglifái és a székely írásjelek
Összegzés
A gyűrű igen régi, végső soron ősvallási eredetű hieroglifák és ábrázolási konvenciók (jelekből alkotott, az ősvallás tételeit illusztráló képek) segítségével hitelesítette a hitelesítendőket. Ennek érdekében a jelképek erejével felidézte magát az Istent is, hogy a hitelesített okirat valódiságát garantáló erőként legyen jelen a hitelesítő eljárás és később is, az okirat használata során.
Ez a fajta hitelesítési eljárás a pecséteken alkalmazott magyar hieroglif jelkészlettel egyetemben legalább 6500 éves, azaz kimutathatóan régebbi a sumér írásnál. Nincs értelme a kb. 5000 éves sumér árukísérő jelekből kialakult első írásról fantáziálni, amikor dokumentálható egy sokkal régebbi, kialakult, érthető és elolvasható jelhasználat a magyarságnál.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó magyargyanús jelei
Varga Géza: Hímes tojás a "Jóma, a zsenge istene" mondattal
Varga Géza: A függőleges sorvezetésű szimmetrikus szövegek
Új hozzászólás