Révész Péter a jelek szimmetriájáról

Varga Géza írta 2021. 11. 12., p - 12:37 időpontban

Révész Péter matematikus, a Nebraska Egyetem professzora több munkájában is foglalkozik írástörténeti kérdésekkel. A legutóbb elérhetővé vált előadásában igen érdekes és a magyar hieroglif írás szempontjából lényeges kérdésről, a jelek és az írás szimmetriájáról beszél. E témaválasztást kiemelkedő jelentőségűnek tekinthetjük. A jel- és szövegszimmetria kérdésének tárgyalatlansága ugyanis azt eredményezi, hogy sem a közönség, sem a "szakma" nem meri írásként kezelni a szimmetrikus jeleket és írásemlékeket. Ebből következően a régészeti leleteken lévő magyar hieroglifikus nyelvemlékek százai hevernek a múzeumok polcain elolvasatlanul és felhasználatlanul. Így fordulhat elő, hogy - bár a cáfolathoz alkalmas adattömeg elvileg bekerült a tudomány látókörébe - a "tudományos konszenzus" továbbra is hirdetheti a rég lejárt szavatosságú nézeteit (például a hun-magyar azonosság kérdésében), mert a "tudósok" képtelenek a nyelvemlékek elolvasására. Révész Péter előadásának címe: A szimmetria fejlődése és szerepe az ősi írásokban. Szerencsére az angol nyelvű előadásához magyar kísérőszöveget is mellékelt, ezért a hozzám hasonlóan csak magyarul tudó olvasóim kedvéért nem szükséges bővebben ismertetnem az általa mondottakat.

1. ábra. A Révész Péter előadásáról készített video egyik részlete

A szimmetria kérdésével korábban már én is, ismételten foglalkoztam (pl. Magyar hieroglif írás 43. és 402-408. o.). Azért merült fel a szimmetria tárgyalásának szükségessége, mert a hazai akadémikus irodalomban uralkodó tudáshiány ezt indokolta. A karcagi csatkarikát ugyanis egyesek azért nem hajlandók írásnak tekinteni (az MTA idén megjelent rováskorpusza ennek a viszonylag hosszú rovásszövegünknek a létét meg sem említi), mert egyes rövidebb, ismétlődő szövegrészletei szimmetrikusak (2. ábra).

2. ábra. A karcagi csatkarika (balra), valamint a magas kő és a magas égi kő olvasatú szövegrészlete (középen és jobbra)

A magasan képzett akadémikus szakembereink szellemi kapacitásának erősen limitált volta és jobbára csak a jelzőosztogatásra, cenzúrára és agyonhallgatásra korlátozódó eszközrendszere, párbeszédre való képtelensége megakadályozza a hazai akadémikus írástudomány előrelépését. E szellemi restség felelős a nemzethülyítésért, amit rovológiai téren sajnálatos módon folyamatosan előadnak a tudományos irodalom központi fertályán (1). Révész Péter előadása annak bizonyítéka, hogy az egyetemi professzorok esetében nem mindenütt kötelező a fafejűség. Igen, az írásban megjelenhet a szimmetria (az írás, meg a díszesség nem egymást kizáró fogalmak) és erre lehet okos érveket keresni.

3. ábra. Az énlalaki Egy isten olvasatú hieroglifikus és szimmetrikus mondatjel ötvös által készített replikája, erre a mondatjelre azt mondta Sándor Klára (az MTA rováskorpusz egyik szerzője), hogy ő ezt nem tekinti írásnak, csak díszítésnek

Révész Péter mindössze a jelek szimmetriájáról beszélt és az említésen túl nem tárgyalta, hogy a régi írások mutatványai között több jelből álló szimmetrikus szövegek is előfordulnak. Hozzátehetjük, hogy ilyenek találhatók a magyar, a szkíta, a hettita és az egyiptomi hieroglif írásban, meg az amerikai indiánok népi jelhasználatában is. Ezeket a Magyar hieroglif írás c. kötet Szimmetrikus feliratok c. fejezetében ismertettem (402. o.).

4. ábra. Paziriki szkíta szőnyeg Magasságos Jóma köve olvasatú mondatjele, középen a Jóma ligatúra annak a kőkori istennek a nevét rögzíti (vö. finn jumala "isten"!), akit a szélső képjelek által ábrázolt magas kövön (lépcsős toronytemplomon) tiszteltek, vagy akit a világoszloppal (a magas kővel) azonosítottak

5. ábra. A korondi kancsó oldalán körben olyan szó- és mondatjeleket látunk, amelyek az égbe vezető út elnevezéseit rögzítik, közötte a magas kő elnevezést is, amely a hegyekből rakott lépcsőket ábrázolja (jobbra)

E több jelből álló, gyakran képszerű írásmutatványok rendre megdermesztik az akadémikus szakképzésen átesett olvasóim egy részét, mert ilyesmiről a hazai egyetemeken nem esik szó, pedig szót kellene ejteni róluk is. Éppen ezért köszönet és elismerés illeti Révész Pétert, aki tárgyalja e témát.

6. ábra. A pécsi (szajki?) avar szíjvégen egy szimmetrikus mondat olvasható (a középen legfelelül lévő kör alakú Lyukó jellel egyetemben): Lyukó a nagy, ragyogó király úr

7. ábra. A telki hun kincslelet vascsatjának Lyukó ragyog az égen olvasatú részlete

8. ábra. A Zamárdi avar temető szimmetrikus szöveget tartalmazó tausírozott övverete, felső részén a Nagyon nagy Óg ten (mai magyarsággal: Nagyon nagy Óg isten), alul a Ragyogó jó sar (mai magyarsággal: Ragyogó jóságos úr) mondattal (középen), bal oldalon fentről lefelé az avar nagy, Óg, ten, sar "úr", ragyogó és jó hieroglifák, jobb oldalon pedig a hieroglifáknak megfelelő székely "n", "o/ó", ten, "s" "r" és "j" rovásjelek (kis részek vonatkozásában kiegészített rajzi rekonstrukció)

Révész Péter professzor úr a jelek szimmetrikusságának okaként két dolgot említ. Az egyik a busztrofedon sorvezetés, amelynek a használhatóságát szerinte növelik a tükörszimmetrikus jelek. A másik ok a sorvezetés változékonysága lenne, amit vallási képzettel magyaráz. Ezek szellemes konstrukciók, azonban még alátámasztásra szorulnak (például a jobbról balra menő és a bustrofedon sorvezetés Sebestyén Gyula felismerése szerint a rovástechnológia következménye). Nem említette a korábban kifejtett álláspontomat, miszerint az egyedi jelek azért szimmetrikusak, mert a képjelek által ábrázolt dolgok (fa, hegy, égitest, lépcsős toronytemplom, Éden stb.) is azok.

Jegyzet

(1) Sándor Klára az említett rováskorpuszban megkülönbözteti a szakirodalom központi és peremvidékét (szerinte a hunokat és a magyarokat azonosító Bél Mátyás nézeteit csak a peremvidéken visszhangozzák). Igazat kell adnunk neki, amennyiben a két terület megkülönböztetése valóban indokolt. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a rovológiai szakirodalom központi területein vagy nem történt semmi, vagy nyilvánvaló hazugságokat adtak elő tudomány gyanánt (például a székely írás eredeztetése és a hun-magyar etnokulturális kapcsolatok kérdéskörében). A székely írás kutatása a peremterületeken és a kívülállók munkásságának köszönhetően haladt és halad előre. Ezért a jelentős rovológiai felfedezések kivétel nélkül a régész, nyelvész, történész szakmán kívüli kutatóknak köszönhetők, miképpen a jelen cikk témáját képező jel- és szövegszimmetria kérdésének megtárgyalása is.

Irodalom

Benkő Elek - Sándor Klára - Vásáry István: A székely írás emlékei Corpus Monumentorum Alphabeto Siculico Exaratorum, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2021.

Révész Péter: A szimmetria fejlődése és szerepe az ősi írásokban (video)

Varga Géza: Vízszintes sorvezetésű szimmetrikus szövegek