1848. december 9. Az erdélyi Köpec községet a Heydte császári kapitány dragonyosai által fedezett szász és román népfelkelők felgyújtják, 61 székely lakost lemészárolnak.
A köpeci híd közelében ütköztek meg a székelyek a császári csapatokkal. A falut elfoglaló Heydte tábornok éjszaka felgyújtatta azt, a menekülők közül sokakat lekaszaboltak. Innen származik a mondás: Baj van Köpecen. December 13-án a székelyek ellentámadása a Keresztútnál győzelemmel végződött. 1887-ben a csata helyén levő tömegsírnál fejfát állítottak.
Az 1848-as forradalmi események során Karl von Urban volt az első katonatiszt, aki megtagadta az engedelmességet a V. Ferdinánd magyar király által kinevezett első felelős magyar kormánynak, és visszautasította, hogy felesküdjön az új magyar alkotmányra.
1848. szeptember 4-én ezredesként átvette a naszódi 17. román határőr-gyalogezred parancsnokságát, Puchner altábornagy, főhadparancsnok alárendeltségében. Egysége szeptember 18-án támadást intézett a kolozsvári nemzetőrség ellen.
Urban ezredest Latour hadügyminiszter személyesen igazította el az erdélyi császári haderő feladatáról. Az utasítás szerint „kíméletlenül rendet kell csinálni” előbb az ezred körzetében, majd később egész Erdélyben. Ehhez zavargásokat kell szervezni, a román jobbágyságot a magyar lakosság ellen kell uszítani. Urban – Latour utasításának szellemében – először Naszódon lázította fel a románokat a magyar szabadságharc ellen, 1848. szeptember 14-én.
Urban egységei – a 17. határőr-gyalogezred román legénységének közreműködésével – véres parasztháborút idéztek elő Erdélyben. E „hadműveletek” során a császári erők együttműködtek az Avram Iancu és társai által vezetett román felkelő osztagokkal is. 1848. október 24-én Ompolygyepű határában román felkelők lemészárolták Zalatna város menekülő polgárait. A magyar lakosságot embertelen módszerekkel, szervezetten gyilkoló és elüldöző oláh és móc szabadcsapatok nyomában Puchner altábornagy császári csapatai szállták meg a martalócok által „megtisztított” területeket. Ilyen módon Urban és Puchner csapatai az év végére sikeresen elnyomták a székely népfelkelést, és Háromszék kivételével szinte egész Erdélyt ellenőrzésük alá vonták. 1848. december 9-én Köpec községet a Heydte császári kapitány dragonyosai által fedezett szász és román népfelkelők felgyújtották, a székely lakosokat lemészárolták.
A Honvédelmi Bizottmány 1848. november 29-én Bem József vezérőrnagyot az erdélyi hadsereg parancsnokává nevezte ki, vezérkari főnöke Czetz János ezredes lett. December közepén Urban és Jablonsky csapatai (császári ezredek és román népfelkelők) – Windisch-Grätz herceg főhadparancsnok utasítása szerint – az Alföld felé vonultak, de Bem december 23-án Désnél megállította őket, december 25-én visszafoglalta Kolozsvárt, és megkezdte az Erdély felszabadítását célzó hadműveletek sorát.
1848-1849 telén Bem csapatai Dél-Erdélyben többször megütköztek Urban erőivel. Urban sorozatos vereségeket szenvedett, december 29-én Bethlennél, január 4-én a Borgói-hágó (Pasul Tihuţa) mellett, ennek következtében Bukovina felé kivonulni kényszerült Erdélyből.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban folytatott „eredményes” tevékenységéért Urbant 1850-ben vezérőrnaggyá (Generalmajor) léptették elő. 1851-ben osztrák bárói (Freiherr) rangra emelték, majd 1857-ben altábornagyi (Feldmarschallleutnant) rendfokozatot kapott.
Más forrásokban Heydte mint osztrák tábornok szerepel.
Források: Wikipédia. Kozterkep.hu;
A borítókép illusztráció.
Új hozzászólás