Kodály Zoltán

"A legszebb zenét is hiába, vagyis csak a külföldnek írjuk, ha nem hozzuk előbb a magunk népét olyan karba, hogy meg is értse, amit írunk…"

- Kodály Zoltán.

Kodály Zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten. Édesapja a magyar-flamand cseh–morva felmenőkkel rendelkező Kodály Frigyes, a kecskeméti vasútállomás teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina, egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt.

A galántai népiskolában (1888–1892) és a nagyszombati érseki főgimnáziumban (1892–1900) végezte alsóbb tanulmányait. 1900. június 13-án jelesen érettségizett. Szeptemberben került Budapestre, és beiratkozott a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem magyar–német szakára, valamint felvételt nyert az Eötvös Kollégiumba, ahol Balázs Béla volt a szobatársa. Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is. Zenei tanára Koessler János volt. Az iskola hangversenyein bemutatták c-moll nyitányát (1899) és Esz-dúr trióját (1899). Erről később megjelent legelső (igen jó) kritikája egy pozsonyi lapban. 1904 júniusában megkapta a zeneszerzői diplomát. Szeptemberben újból beiratkozott a Zeneakadémiára, önkéntes ismétlőként. 

Miután tanulmányozta a korábban megjelent népdalgyűjteményeket és Vikár Béla első fonográfos felvételeit, 1905 augusztusában útnak indult, hogy a helyszínen személyesen jegyezze le a paraszt-énekesek — a „nótafák” — ajkáról a hamisítatlan népdalokat. Munkáját Galántán kezdi, a környékbeli falvakban folytatja. Egy hónap alatt 150 dallamot gyűjt ezen a Kis-Duna és Vág közti területen. Közülük tizenhármat közread Mátyusföldi gyűjtés címmel az Ethnographia című folyóiratban. Azután a hozzáférhető teljes anyag (mintegy ezer dal) ismeretében elkészült disszertációja: A magyar népdal strófaszerkezete (1906). Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával, ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk. 1906-ban Magyar népdalok címmel tíz-tíz népdalt adtak ki közösen, zongorakísérettel ellátva. Október 22-én mutatták be diplomamunkáját, a Nyári estét. Ezután féléves bonni és párizsi tanulmányútra indult. Ott ismerkedett meg Claude Debussy zenéjével. 1907-től a Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-tól a zeneszerzés tanárává nevezték ki.

1910. március 17-én, első szerzői estjén, hangszeres kompozíciókkal állt a nagyközönség elé.

Kodály Zoltán nemcsak a zenében, hanem a ma­gánéletben sem elégedett meg a szokványossal. Nem kereste a bajt, de elég bátor volt ahhoz, hogy amikor az élet nehéz, már-már provokáló döntések elé állította, ő a szívére hallgatott. Első feleségét, a zongoraművész-zeneszerző Sándor Emmát rajongásig szerette. Csakhogy volt egy kis bökkenő a megismerkedésükkor. Vagyis kettő. És nem is olyan kicsi. Emma egy gazdag budapesti kereskedő felesége volt, és 19 évvel idősebb Kodálynál. Ekkora korkülönbség a nő javára még ma sem szokványos, nemhogy több mint száz évvel ezelőtt. Emma végül Kodályt választotta, és válása után augusztus 3-án Budapesten, a Terézvárosban hozzá is ment ifjú szerelméhez.

1910-ben, az esküvő időpontjában Kodály 28, Emma 47 esztendős volt. Sokan nem hittek a szerelmükben, de az életük rácáfolt a kétkedőkre. Csodálatos harmóniában éltek, Emma feladta karrierjét, mindenben támogatta férjét, ap­rólékosan lejegyezte éle­tük minden mozzanatát, sok mindent éppen az ő jegyzeteiből ismerünk. Ko­dály a bajban is kitartott mellette, a zsidóüldözések idején együtt bujkáltak, osztoztak bánaton, szükségen és örömön. 

1909 és 1920 között kizárólag zongora- és zenekar-kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. Erre az időszakra esik például hegedű-cselló Szonátája (1914), vagy gordonkára írt Szólószonátája (1915). Vokális alkotásaiban mindenekelőtt a magyar dalkultúra megteremtésére törekedett. Nem véletlen, hogy egyik dalsorozatának a Megkésett melódiák címet adta. Kodály ugyanis a magyar klasszikus költők, Arany János, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Balassi Bálint verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, amely még e költők életében nem létezett. De a kortárs irodalom is felkeltette érdeklődését: Ady Endre verseit éppúgy megzenésítette, mint barátja, Balázs Béla vagy Móricz Zsigmond alkotásait. Mindezek mellett dalainak köszönhetjük a nyelv hajlamaihoz alkalmazkodó prozódia megszületését is.

Az első világháború kitörése nemcsak műveinek nyugat-európai terjedését akadályozta meg, hanem a falusi gyűjtések folytatását is. Kodály ezért ismeretterjesztő és tudományos közleményeket írt az Ethnographia és a Zenei szemle című folyóiratok számára. 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Zeneakadémia, új nevén a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki. Bartókkal és Dohnányival együtt a zenei direktórium tagja volt.

1920–1923 között nem írt új műveket, majd két hónap alatt készítette el a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt Psalmus Hungaricust. Kodály pillanatok alatt Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. Munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.

A Kecskeméti Vég Mihály szövegére komponált magyar zsoltár nemcsak a közvélemény nagyobb részét állította Kodály mellé, de a tanítványok seregét is vonzotta. Kodály szellemi támogatásával és az ő népnevelő-népművelő eszméinek jegyében hozta létre a harmincas évek közepén a Magyar Kórus és az Énekszó című folyóiratot. Mindkettő a katolikus egyházzene megreformálására, valamint a zenei nevelés színvonalának emelésére vállalkozott. Kodály úgy döntött, hogy ezentúl gyermekkarok számára komponál műveket. A Háry János daljáték (1925–27), a Marosszéki táncok (1930), a Galántai táncok (1933). A Psalmus révén már Európa és Amerika hangversenytermeibe is eljutott. A Felszállott a páva (1938–39) és a Concerto (1934) eleve külföldi megrendelésre készült: előbbi az amszterdami Concertgebouw, utóbbi a Chicagói Filharmonikusok ötvenéves jubileumára.

A harmincas években a nagy-zenekari alkotások mellett Kodály álma is valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az Operaházban. 1925-ben induló dalestjein számos népdalfeldolgozása hangzott fel a Magyar népzene sorozatának tíz-tíz kötetéből, s ebben jelentős szerepet vállalt néhány kitűnő magyar énekművész.

A nagy változást a Székelyfonó hozta, amelynek zenei anyaga már kizárólag népdalokra épül. Későbbi kórusaiban Kodály újból a magyar költészethez fordult. A magyarság néprajza számára 1937-ben megírta A magyar népzene című népzene-történeti összefoglalását. Kodály arra is rávilágított, hogy zenetörténeti emlékek hiányában a magyar zenetörténeti kutatás legfontosabb segédtudománya a zenei néprajz, és ezzel Magyarországon is meghonosított egy új diszciplínát, az összehasonlító népzenetudományt. 

A Kodály-írások új témája a zenei nevelés, amelyet ő „zenei belmissziónak” tekintett. Felszólalt a magyar karének ügyében (1937), és felvetette az óvodai zeneoktatás ötletét is (Zene az óvodában, 1941). E munkával párhuzamosan számos pedagógiai művet tett az iskolások asztalára: elsőként a kétszólamú éneklésbe bevezető Bicinia Hungarica (négy kötet, 1937–1942) látott napvilágot. A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott. 1938-ban harminckét vezető értelmiségi társaságban, a Pesti Napló hasábjain tiltakozott a zsidótörvények ellen. 1940-ben a Norvégia német megszállása feletti megdöbbenése hatására zenésítette meg Weöres Sándor versét, a Norvég leányokat. Forradalmi Petőfi-kórusai (Csatadal, Rabhazának fiai, Isten csodája) pedig a magyar kulturális és nemzeti függetlenség eszméjét hirdette egy olyan korban, amely egyre inkább kiszolgáltatta magát az elnyomó német hatalmaknak.

1942-ben nyugalomba vonult, de folytatta a népzene tantárgy oktatását a Zeneakadémián; a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A Magyar Dalegyesületek Országos Szövetsége az 1942-es évet Kodály-évvé nyilvánította. 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta. 1944-ben és 1945-ben zsidókat próbált menekíteni. Budapest ostroma alatt ő is egy budapesti zárda pincéjébe kényszerült. Ott keletkezett békéért könyörgő, zenekarra, orgonára és kórusra komponált miséje, a Missa brevis (ennek 1942-ben már galyatetői pihenése alatt elkészült orgonaszóló-változata, az Organoedia, melyhez az ostrom alatt orgona-kórus, illetve zenekar-kórus faktúrát adott), amelyet végül az 1945 februári ostrom utáni a főváros első bemutatójaként, 1945. február 11-én mutattak be az Operaház ruhatárában.

Kodály szerelme és sze­retete mit sem csil­­lapodott Emma iránt, ám ahogy telt az idő, egyre aggodalmasabb lett felesége romló egészsége. Szeretettelje­sen to­logatta Emmát a ke­rekesszékben. Imá­dott felesége 95 éves korában be­következett halála össze­rop­pantot­ta a ze­neszerzőt.

Barátai kétségbeestek, ezért folyamatosan programokat szerveztek a számára. Féltették, hogy maga ellen fordul, és aggódtak azért is, hogy teljesen elveszítette munkakedvét. Az egyik ilyen baráti összejövetelen jelent meg Péczely László irodalomtörténész és lánya, Sarolta, a Zeneművészeti Főiskola énektanár-hallgatója. Kodály ekkor 77 éves volt. Sarolta 19… Sarolta akár Emma ükunokája is lehetett volna. A gyászoló Kodályban újra felébredt az életerő. Ösztönözte a lány kedvessége és nyitottsága. Alig több mint egy évvel neje halála után feleségül vette Saroltát. Ezúttal egy 58 évvel fiatalabb feleséget választott. Kodály példája is mutatja, hogy a szerelem nem ismert határokat.

Ahogy a környezete kételkedett az első há­zasságának tartósságában, úgy a második frigynek sem jósoltak sokat. Az élet viszont újra bebizonyította, az érzelmek valóban nem függnek a körülményektől. Sarolta, akárcsak Emma, feladta karrierjét, és a ze­neszerző legfőbb lelki támogatója lett. A feleség bearanyozta férje utolsó éveit, és Kodály 86 évesen bekövetkezett halála után hűségesen ápolta életművét és őrizte emlékét. Sőt még Sándor Emma emlékére is odafigyelt! Hisz egy igazi szerelmes nem féltékeny a másik múltjára, és szereti, akit a kedves szeretett...

"Az út a boldogabb élethez a műveltségen keresztül vezet…"

Források: PaprikaBlog; wikipedia; borsonline.