A Nobel-díjas titkosügynök

Budapest, 1893. szeptember 16-án született nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (anyakönyvezve: Szentgyörgyi Albert Imre) Nobel-díjas magyar orvos, biokémikus, a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja és 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő volt. Ő a Szent-Györgyi Albert-díj névadója. Ő volt az első – és máig egyetlen – magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat. És titkosügynök, akinek a letartóztatására Hitler személyesen adott parancsot.

Szent-Györgyi Albert 1914 nyarán találkozott először a háborúval. Éppen a diákok számára előírt három hónapos szolgálatát töltötte, mikor kitört a Nagy Háború, az 1. világháború, amelyről akkoriban még úgy vélték, ez lesz az utolsó háború, mely minden vitás kérdést megold.

A 65. miskolci gyalogezred önkénteseként került ki a keleti frontra, ott harcolt egészen 1916-ig. És jött a híres-hírhedt Bruszilov-offenzíva, mikor az bemutatták, hogy működik egy „gőzhenger”. Egységével alig sikerült elmenekülnie az előretörő oroszok elől. Ekkor kapott Ezüst Vitézségi Érmet, mert élete kockáztatásával mentette a gondjaira bízott sebesülteket. Az ott átéltek alaposan betehettek neki, elege lett a háborúból. Rövid idővel a visszavonulás után átlőtte a saját balkarját, hogy elkerülhessen a frontról. Ez ugyan „öncsonkításnak” számított, amit a világ minden hadseregében szigorúan büntetnek, de sikerült megúsznia ezt is. Lábadozása alatt folytatta egyetemi tanulmányait.

1940. június 13.-án becses kincs került a Magyar Nemzeti Múzeum kincstárába. A Nobel-díjjal járó emlékérme. A nevezetes érmét 1937-ben hozta haza Szent-Györgyi Albert, "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért" nyerte el. 

Csak, hogy mindenkit megnyugtassak, eszem ágában sincs a fumársavkatalízis rejtelmeit boncolgatnom, főként, mert lövésem sincs, hogy micsoda. Halvány emlékeim vannak iskolaéveimből a kémiai katalizísről, de jobb, ha nem firtatjuk ezeket.

De mi köze mindennek a II. világháborúhoz, illetve annak egy részletéhez? 

Az események sora meglehetősen távolról indul. 

1917-ben, nem sokkal az oroszországi forradalom kitörése után, december 6.-án Finnország kikiáltotta a függetlenségét, elszakadt a cári birodalomtól. 1939 szeptember elsején Németország mondvacsinált okkal lerohanta Lengyelországot. „Hű” szövetségese – a Molotov-Ribbentrop paktum révén -, a Szovjetunió sem sokat késlekedett, szintén megtámadta Lengyelországot. Sztálin „generalisszimusz” úgy vélte itt az ideje a terjeszkedésnek. A balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) szeptember 27.-én írtak alá „segítségnyújtási szerződést” a Szovjetunióval, amelyet hamarosan követett a szovjet megszállás. 

Finnország következett a sorban…

Amikor 1939 őszén a szovjet csapatok lerohanták Finnországot, Magyarországon széleskörű segélyakció indult. Az akkor már világhírű Szent-Györgyi professzor - a finn nemzet támogatására -, a 208 gramm súlyú és 66 milliméter átmérőjű érmet adta oda. Ez esetben nem az arany fizikai mennyisége, súlya számított. Hanem, amit jelképezett…

A Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója, gróf Zichy István javaslatára Wilhelm Hilbert helsinki vállalatigazgató megváltotta a híres érmet és a múzeumnak adományozta. 

„A második világháborúban aktívan bekapcsolódott az antifasiszta ellenállási mozgalomba. 1942-ben illegális csoportot alapított, melynek célja egy radikális polgári párt megalapítása volt.” (Wikipédia)

Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas tudós 1943. február 7-én érkezett meg Törökországba, puhatolózó tárgyalásokat folytasson a szövetségesekkel a háborúból való kiugrás lehetőségeiről.

Magyarországon, az erősen németbarát politikát folytató Bárdossy Lászlót még előző év márciusában lemondatták. A helyét átvevő Kállay Miklós bár sokat szónokolt a diadalmas német hadsereg biztos győzelméről, titokban folyamatosan kereste a lehetőséget a szövetségesekkel való kapcsolatfelvételre, egyezkedésre. Ez különösen aktuális lett, mikor sorra érkeztek a kedvezőtlen hírek a frontról. 1943 januárjában a Donnál harcoló 2. Magyar Hadsereg gyakorlatilag szétesett. Az összeomlást okozó orosz gőzhengert pedig sem a német, sem velük szövetséges többi erő sem tudta megállítani.

Horthy Miklós kormányzó utasítására Kállay felvette a kapcsolatot a nyugati szövetségesekkel és összehozott velük egy találkozót Isztambulban, ahol puhatolózni akartak a háborúból való kiugrás lehetőségeiről.

És itt jött Szent-Györgyi Albert a képbe. A világhírű tudóssal - aki közismert volt háborúellenes és kicsit sem németbarát érzelmeiről, akinek jó kapcsolatai voltak az ellenzékkel – talán könnyebben szót értenek a britek. 

Szent-Györgyi vállalta a nem csekély veszéllyel járó megbízatást. Sohasem volt az tipikus szobatudós, aki a tudomány elefántcsonttornyába zárkózva nem vesz tudomást a világ dolgairól. Ha politikai kérdésekben nem tetszett neki valami, nemigen rejtette véka alá a véleményét. És – ami azt illeti – elég „vagány” is volt ehhez a feladathoz, szerette a gyors autókat, motorral túrázott, megfordult a kaszinókban, kártyatermekben. Ideális jelöltnek bizonyult, mert nem csak a kormányrészről bíztak meg benne, de az akkori ellenzéki pártok is elfogadták, hogy ő legyen a közvetítő. Ráadásul, hogy épp ő ment tárgyalni, az biztosítékot jelenthetett a szövetségesek számára, hogy nem a Magyarországon fennálló rendszer valamiféle átmentési kísérletéről van szó, hanem valóban komoly a kiugrási szándék.

Maga így írt az „úti előkészületeiről”:

„Gyorsított oktatásban volt részem, ahol megtanítottak a konspirációs alapszabályokra, a rádiótelepítésre, a titkosírásra, a morzejelekre stb. De én ezekhez borzasztóan ügyetlen voltam. Amikor megérkeztem Isztambulba, a német titkosszolgálat rögtön rámállt, és így utólag visszagondolva, ők jobban tudták, hogy mit csinálok, hová megyek, kivel beszélek, mint én. Szóval lehet, hogy bizonyos fokig rajtam múlt, hogy nem sikerült. De ez is marhaság volt. Miért egy tudós tudta volna azt, amit…”

A jól működő német titkosszolgálatnak ezúttal igazán nem volt nehéz dolga. Edvard Beneš, az emigráns csehszlovák kormány vezetője a londoni rádióban nyíltan beszélt a magyarok békepróbálkozásairól. Természetesen erre meg is volt a maga jó oka: ő nagyon szerette volna országát ismét a győztesek, míg Magyarországot a vesztesek oldalán látni. Hátha egy újabb Trianon következne akkor a háború után…

Szent-Györgyi Albert a maga részéről mindent megtett a britekkel folytatott tárgyalásokon, még az USA ankarai nagykövetének is átadta Kállay üzenetét:

„Ő [Kállay Miklós] megkért engem, közöljem Mr. Steinhardttal [USA ankarai nagykövete], hogy 1. egyetlen katonát vagy fegyvert sem ad többet Németországnak; 2. ő jelenleg és a jövőben is kiabálni fog a zsidók ellen, de a gyakorlatban nem tesz semmit, és 70 000 menekült zsidót bújtat az országban; 3. jelenleg még nem tud más politikát folytatni, mert ebben az esetben Magyarországot megszállnák a németek, totálisan mozgósítanák a szövetségesek ellen és a zsidókat kiirtanák.”

A britek ugyan elfogadták a magyar kormány tárgyalási ajánlatát, de szovjet szövetségesük és a cseh emigráns kihagyásával - a területi problémák felmerülése miatt - nem tehettek semmit. A Kállay-kormányt is meglehetősen bizalmatlanul kezelték, de annál jobb véleménnyel voltak a veszélyes küldetést vállaló tudósról. 

„A tárgyalásokat lefolytatta, a kiugrási kísérlet mégis meghiúsult, mivel a németek megtudták Szent-Györgyi útjának tervét, ezért az 1944. március 19-i német megszálláskor illegalitásba vonult. Adolf Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására. Egy ideig vidéken, majd Budapesten bujkált, majd a svéd nagykövetségen talált menedéket. V. Gusztáv svéd király saját hatáskörben svéd állampolgárságot adományozott neki és feleségének. A nagykövettől öt évig érvényes, Swenson névre szóló svéd útlevelet kapott. A háború után sokáig ezzel a svéd útlevéllel utazott. A németek rájöttek búvóhelyére, és átkutatták a követséget, de Per Anger svéd nagykövetet figyelmeztették, és az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni az épületből, ahonnan már a szovjet hadsereg által ellenőrzött területre került.” (Wikipédia)

A későbbiekben kiderült, feleslegesen vállalta a kockázatot a hazájáért, az angolszászok a tervezett második frontot Normadiában nyitották meg a Balkán helyett. A jaltai tárgyalásokon pedig véglegesen eldőlt, hogy Magyarország a szovjet érdekszférába került…

1986. október 22-én, Woods Hole-ban (Massachusetts állam, USA) hunyt el...  

Források: wikipédia; hirmagazin.sulinet.hu; nmzetikonyvtar.hu; tankonyvtar.hu; nol.hu.