Ferenc József

Az antant akkori ígéretei szerint az új határokat nemzetiségi elvek alapján fogják meghatározni, tehát egy olyan várost, melynek lakossága 41 százaléka németnek vallja magát, 40 százaléka magyarnak és csak 15 százaléka mondja magát szlováknak, semmilyen veszély nem fenyegethet. Ráadásul, ha megkérdik, még a szlovák anyanyelvű lakosság jó része is a Magyarországhoz való tartozás mellett voksolt volna. De kit érdekelt a polgárok véleménye?

A mayerlingi vadászkastélyban, az 1889. január 30-ára virradó éjszakán elhunyt Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse és Maria von Vetsera osztrák bárókisasszony. Nagyjából ez minden, amit biztosan lehet tudni, annak a szomorú éjszakának az eseményeiről. Vagy még ez sem biztos? Egyesek szerint: nem. Adott egyfelől egy fiatalember – Rudolf ekkor még csak 31. évében járt -, aki a világ egyik legnagyobb birodalmának trónörököse...

Lebstück Mária honvéd főhadnagy 1880-ban költözött az újpesti Csokonai utca 4. szám alá és itt élt 1892. május 30-án bekövetkezett haláláig. A katonai pálya ma sincs „elnőiesedve”, a 19. században meg különösen nem volt, Mégis megtörtént, hogy egy ifjú hölgy egészen a főhadnagyi rangig vitte. Élettörténetét nem kisebb személyiség, mint maga Jókai Mór jegyezte le, neki mondta tollba, a halálos ágyán. Hogy mi kellett ahhoz, a romantika századában, hogy egy fiatal, még tizennyolcadik évét sem betöltött leány a katonai pályára lépjen? Nem kisebb dolog, mint egy forradalom...

1896. május 2-án nyitotta meg Ferenc József a budapesti Földalatti Vasutat, a világ második föld alatt húzódó vasútvonalát. A millenniumi ünnepségek első napján átadott földalatti két fillér áráért a Gizella tértől az Artézi – ma: Széchenyi – fürdőig szállította utasait. Az 1873-ban egyesített Budapest a 19. század utolsó évtizedeiben még a korábbi időszakhoz képest is rohamos ütemben növekedett. A magyar millenniumig kiépült a főváros szerkezetének gerincét adó Andrássy út – az egykori Sugárút – és a Nagykörút arculata, a terjeszkedéssel és a népességnövekedéssel együtt pedig a tömegközlekedés megszervezése is mind sürgősebb feladatot jelentett...

Deák a bársonyszékben is higgadtan, a törvényesség kérlelhetetlen híveként politizált, közben pedig számos alkalommal próbált közvetíteni a bécsi udvar és a pesti kormány között. Miután szeptember 11-én Jellasics csapatai átlépték a határt, a „haza bölcse” belátta erőfeszítései hiábavalóságát, ezért távozott miniszteri székéből, ugyanakkor képviselői helyét továbbra is megtartotta. Deák 1848–49 fordulóján aztán másodszor is kísérletet tett az ellentámadásba lendülő Habsburgok megbékítésére, Windisch-Grätzcel folytatott január 3-i tárgyalásai azonban eredménytelenül zárultak, így hazatért zalai birtokaira...

Ferenc József már 1913-ban megparancsolta Ferenc Ferdinánd trónörökösnek, hogy látogasson el a következő év júniusában, Boszniában rendezendő hadgyakorlatra. Az öreg császárnak meg nem nagyon lehetett ellent mondani… Különösen Ferenc Ferdinándnak nem, aki már amúgy is Ferenc Jóska „bögyében volt”, Chotek Zsófiával kötött – az udvar szempontjai szerint – rangon alulinak minősülő házassága miatt...

A Budavári Palotába 1867-ben mozgalmas élet költözött. A kiegyezési tárgyalások során az uralkodó és hitvese többször tartózkodott a magyar fővárosban. Június 6-án Ferenc József a palotában fogadta az országgyűlés küldöttségét, és átnyújtotta az első ízben magyar nyelven kiállított koronázási hitlevelet. Ezzel Ferenc József megkoronázásának minden akadálya elhárult. Hatalomra kerülése után közel tizenkilenc évvel illesztették fejére Szent István koronáját. 1867. június 8-án a Lánchidat lezárták, hogy a koronázási menet szabadon közlekedhessen...