Kézai Simon

Attila halála a hivatalos történelemtudomány szerint a Krisztus utáni 453-as esztendőben következett be. Kálti Márk ugyanezen eseményt a 445-ös évre teszi. Egyes vélemények szerint az eltérés abból adódik, hogy Kálti véletlenül felcserélte Attila halála dátumának két utolsó számjegyét (???). Mivel azonban a 445-ös évszám csak a 454-es dátumból vezethető le ilyen módon, ezért sok kutató már eleve nem is 453-ra, hanem egy esztendővel későbbre, azaz 454-re teszi a magyar király halálát…

Az utóbbi néhány száz évben Európában téves eszmék születtek, mindegyik arról szól hogy Európa a legfejlettebb, a legbölcsebb, a legősibb és így tovább. Mindez sok hibás tudásra épült. Persze ez mind azok után hogy néhány száz évvel azelőtt az inkvizíció ezt az ősiséget felszámolta. Itt-ott még csak morzsák maradtak. Így megszületik a felsőbbrendűség eszméje...

A nemzetközi tudományos világ mindeddig szentírásként kezelte az olyan nyugati krónikákat, mint például Einhardnak a Nagy Károly életéről írt munkája. Minden közlését, minden félmondatát készpénznek vették. Ugyanez a nemzetközi tudományos világ az, amelyik negligálja a teljes középkori magyar krónikásirodalmat, és történelemtudományi szempontból megbízhatatlannak bélyegzi...

Véleményem szerint mind Atillát, mind Álmost turanoid-típusúnak lehetett volna mondani az antropológia szerint. Széles arccsont, barna haj, sötét és keskeny szem, ill barnás bőrszín. Az is meglehet, hogy ma talán többen igazi ázsiai embernek gondolnák őket. Pedig nem, sokkal inkább az ún, alföldi embertípushoz sorolhatóak lennének...

A hunoknak három keresztény püspökségük volt a mervi, a heráti és a gurgáni oázisban. Ez a kor a magyar kultúra jelentős, de jórészt elfeledett időszaka, amelynek a hatása kiterjedt a Kaukázusra is. E gazdag kornak néhány emléke maradt csupán, például a mervi oázisban készült Szent Korona. A hunok a régészeti leleteken és a Szent Koronán lévő jelek alapján kétségtelenül használták a székely írás korabeli változatát és elődjét, a magyar hieroglif írást...